Hogyan bocsátsam meg magamnak, hogy nem voltam vele az utolsó napokban?

A nagypapám nyáron kórházba került, egy hónap alatt ment el. Amikor a mentő bevitte, már mentem hozzá, előbb érte oda, mint a mentő (őt 2 faluval arrébbról vitték be, míg én a városban lakom). Minden nap bejártam hozzá látogatni, gyakran délelőtt és délután is, mivel nyári szünet volt megtehettem. Még olyan is volt, hogy háromszor is bementem, ha eszébe jutott valami, hogy mire volt szüksége. Benn ültem mellette, beszélgettünk, nevetgéltünk, ha jól volt, nagyon jó humorérzéke volt. Én voltam a kedvenc unokája is nekem is nagyon fontos volt ő nekem, közelebb állt hozzám, mint az apukám, nagyon sokat beszélgettünk.

Egyik pénteken megtudtam, hogy gyógyíthatatlan, meg fog halni. Rá egy hétre szombaton úgy volt, hogy nyaralni megyünk a barátommal. Gondolkodtam, hogy lemondom a nyaralást, de a szüleim biztattak, hogy ne tegyem. A nyaralás reggelén, szombaton még bementem hozzá, beszéltem vele. Hétfőn este még a szüleim is és a nagymamám is bementek hozzá, kedden átszállították egy másik városba, szerdán délután meghalt. Nagyon fáj, hogy az utolsó napokban nem voltam vele, hiszen vasárnap, hétfőn és kedden kora reggel is bemehettem volna még hozzá. Hogyan bocsátsam ezt meg magamnak?

22/L