Nemrég meghalt a nagymamám. Nagyon közel állt hozzám és nagyon hiányzik. Aki átélte ezt már, hogy jutott túl rajta?

mindenkinek nagyon köszönöm a lepontozást.jót nevettem rajta.

Nem hittem a szellemekben es a tulvilagi dolgokban de az en nagymamam 4 eve meghalt (papam 6). Akarhanyszor eszembe jutott elsirtam magam mint egy gyerek. Ez ment harom evig,aztan tavaly karacsonykot gyujtottam 2 gyertyat (kettojuknek egyet egyet).De persze folyamatosab bőgtem ekozben is. Elmondtam egy miatyankot aztan konyorogve imatkoztam a mamáekhoz hogy ne hagyjanak sirni tobbet. Hogy bocsassanak meg (Mamamnak penteki napon megigertem h vasarnap meglatogatom,de nem mentem valami miatt es hetfon reggel anyum hivott h a mama meghalt)Nagyon hianyoznak,szeretni fogom oket amig elek es a gyerekeimnek is elmesel milyen jo emberek voltak,csak ne kelljen tobbet sirnom. Harmadjára negyedjere mondogattam hogy ne sirjak tobbet, egy masodperc alatt elallt a konnyem es nem is ereztem ugy magam mint altalaban siras utan. A fejem hirtelen tiszta lett,felszabadultnak ereztem magam. Nemakartam elhinni hogy ilyen hirtelen el lett vágva a folytogato sirásom. Azotaakarhanyszor rajuk gondolok nem sirok,csak a jo dolgok jutnak eszembe.

Csak az idő segít a fájdalmat és a hiányát valamennyit mérsékelni.

Sajnos semmi sem segít az én nagyikám 1 éve halt meg és még mindig ugyan olyan rossz mint amikor elment.Az édesanyám 3 éve ment el (54 évesen)és még az ő hiánya is nagyon fáj.Lehet hogy az idő segít,de ahhoz nagyon sok évnek kell el telnie.