Én, mint unoka nem sirnek nagypapam temetésén, akkor mit gondolnatok rólam, ha ti lennetek a rokonaim?

Lehet, hogy csak most találtam rá erre a kérdésre, de én sem vagyok sírós. Meghalt a dédim és a mamám tesója, én akkor 10 éves lehettem, de nem sírtam. Igaz suliidőbe volt a temetés és nem vehettem részt, hú de mérges voltam mindenkire, ők mégis a rokonaim voltak. Azzal magyarázták, hogy túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy ezt átéljem, ez az élet. Mivel nem voltam sírós, apám azt mondta te így gyászolsz, anyám és a bátyám pedig, hogy lelketlen, érzéstelen alak vagyok és ez nagyon megviselt, ráadásul azelőtt egy évvel halt meg a 12 éves okos kutyánk. Fájdalmas időszak következett, sosem babusgattak a szüleim, nem érzem azt, hogy bármi ilyet is kaphattam volna, de ők mégis a szüleim, ráadásul a tesóm beteg is, vele mindig többet foglalkoztak, úgy éreztem őt jobban szeretik, az egész életemből a legtöbb emlékem rossz, már kb 5 évese apám megpofozott, mert levertem a szemüvegét, ezért megviselnek a pofonok, vad és kemény lettem mint a szikla, tüskéket húztam magam köré, és tetőzték ezt az osztálytársaim is, mindig kicikiztek, mert más vagyok, szavaikkal bántottak, néha szóba álltak velem, vagy játszottak, de nem volt az igazi. A nálam foatalabbakkal, vagy idősebbekkel mindig szót értettem. Most itt vagyok és ez a sok bántás, rosszindulat úgy néz ki depreszióhoz vezetett. Lelketlen érzéstelen démonnak gondolnak a rokonaim, nem vagyok puszilkodos sem, nem igazán ölelkezem, és még kérdezik, hogy hogy lettem ilyen, Nem tudom, hogy mi is segítene rajtam, eddig bevált a keményrokk, de nem lessz későb majd elég. 😖

Bocs, hogy ilyen sokat írtam és, hogy itt panaszkodom, de most volt itt az idelye, már vagy 10 éve gyűjtöm ezeket a dolgokat és most robbant. Am együtt érzek veled, legszivesebben elfelejteném a családomat, csak néhány személyt nem.

A nagymamám temetésén most 13án egyedül én zokogtam. Máshogy jön ki mindenkinél,ne csinálj semmi oda nem illőt (pl unokahúgom pitsanadrág,seg.én a telefon..)...de úgysem tennél