Én, mint unoka nem sirnek nagypapam temetésén, akkor mit gondolnatok rólam, ha ti lennetek a rokonaim?
Én sem sírtam. Egy nő és a sminkje közt komoly kötelék van.
Erősnek kellett maradnom a kishúgom és a lányom előtt is. Szóval szépen felöltöztem, kisminkeltem magam, és büszkén álltam a sírja mellett. Sőt el is mosolyodtam, hogy mit szólna, ha lebőgném a sminkemet.
A kórházban is, minden nap vizit előtt kikente magát, megfésülködött és hálóinget váltott, mert nem akart topisan kinézni a "főorvosúr" előtt.
Sőt a halála napján is hajnalban felkelt, megmosakodott és kisminkelte magát. Aztán visszafeküdt aludni. Nem ébredt fel többet.
Akkor NE MENJ EL, ha ennyire csak az érdekel, hogy mások így, mások úgy!
Ezen a viselkedésen, amit te itt csinálsz ("nem érdekel, de mégis érdekel..."), sokkal inkább lehet csámcsogni
ÉS
úgyis teljesen lerí majd rólad, hogy nincs önbizalmad, nem tudod kizárni a külső tényezőket, és csak azt lesed, hogy téged ki figyel...
->
na ez a válasz már hasonlított a rokonaid gondolkodásmódjára?
Mindenki másképpen gyászol..
Én sem sirtam a nayganyám temetésén, pedig csak a halála előtti években költözött el tőlünk (otthonban tudtuk csak az állandó felügyeletet és orvosi ellátást megoldani)
Édesanyám sem sírt a temetésen, amikor megtudta, hogy elhunyt akkor igen, de a temetésen emberek előtt már nem...
Köszönöm, mindenkinek, aki valaszolt!
Az onbizalmammal, hidd el nincs gond! Igen, arra vagyok kíváncsi, h ők mit mondhatnak! Am, ha számítana a véleményuk, akkor gondolod elmennek? Vázolni akartam a helyzetet...
Mindenki másképp gyászol. Én például elég érzékeny típus vagyok, még egy idegen temetésén is képes lennék elsírni magam! Fél éve halt meg nagybátyám, két-háromévente láttam talán pár percre, soha nem kedveltem, alkoholista volt. A temetésen mondogattam magamnak, hogy nem lehet sírnom, elvégre én nem is kötődök hozzá úgy érzelmileg. Erre annál a résznél, mikor a fiatalkori éveit mesélték, meg utána általánosságban, egyszerűen nem bírtam visszatartani a könnyeimet. De ott sem nézte senki, hogy jaj én elpityergem magam...
Hugom meg teljesen más típus, ő nagyon ritkán sír, temetésen sem sírna mások előtt.
Visszatérve nagybátyám temetésére, mamám (a saját édesanyja) nem sírt a temetésen, és elhiheted, nem azért, mert nem szerette a fiát. Egyszerűen mindenki másképp gyászol.
Mindenki másképpen gyászol. Senkinek semmi köze hozzá.
Nem a látványos sírás, zokogás jelenti a gyász meglétét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!