Mit csináljak, mit hogyan érjem el, hogy végre szóljon?

Nem is kell. Nem tudom megmondani Neked, mit csinálj- az a Te szabad döntésed, mindig, mindenkor. Arról beszéltem, hogy a felvázolt probléma nem olyan súlyos, mint amekkorára benned megnőtt. És hogy mi lehet, tapasztalataim által kialakult véleményem szerint, attól függően, miként döntesz.

A kis családka békéje, az otthon szeretet-melege nagyrészt az anyától függ. Ezek általánosságok, de ha elhatalmasodik az emberben a vádaskodás, gyűlölködés, nem jutnak eszébe sokszor, vagy későn. Érdemes ezen gondolkodni.

Egy kicsit el kell fogadni a felnőtt embereket, olyannak, amilyenek. Ha érzik ezt az elfogadást, sokszor maguktól javulnak a dolgok.

Megint általánosságok, de itt a gyk-n nem ismerjük a konkrét helyzetet, ezért csak ilyet lehet írni. Azután a kérdést feltevő elgondolkodik a válaszokon és saját maga dönt, mit lát jónak. De mégis érdemes elgondolkodni a különféle válaszokon, mert attól alakulhat ki a saját döntés, mit tegyek?

Nem tudom miért ilyen anyósod, de az biztos, hogy nem a férjed tehet róla. Anyának milyen volt? Hogy bánt a férjeddel kiskorában?

Az én apám anyja is érdekes jelenség, de semmi értelme nem lett volna vele bármit is kezdeni...

Szóval ha látsz bármi esélyt is arra, hogy anyósod megváltozzon akkor van értelme ezzel foglalkozni, ellenkező esetben csak te borítod ki magad, ami neked rossz, szóval menj el baba-mama jógára, nekem az segített.

Nem kell ezt erőltetni. Ha az anyós kíváncsi lesz a kölyökre, majd jön. Ha nem jön, akkor lehet, hogy az a legjobb. Nyilván a férjed pontosan tudja, hogy milyen az anyja, azért nem erőlteti a látogatást.

"Ha nem kapkodsz a baj után, akkor az elkerül." - kína mondás.