Nektek milyen nagyapátok volt? Hogy emlékeztek rá?

anyukám igazi apját csak egyszer kisgyerekként láttam.

de a nevelőapját tekintem az igazi tatámnak. 15 éves voltam amikor meghalt.

apukám apja még most is él, 89 éves, jó egészségnek örvend. biciklit hajva! megy mindenfelé, de már csak bottal tud járni. van egy kis kertje ott szokot rendszeresen lenni, gyomlál, vagy ültetget. van egy barátnője, akit nem nagyon kedvelek, mert tudom, hogy csak azért él vele együtt, hogy a pénzét megkaphassa.

egyébként mindkét tatám harcolt a 2. világháborúban, nagyon sokat meséltek a kalandjaikról, csak még általános iskolába jártam, és nem sokra emlékszem a történtetekről.

Az egyik nagyapám egy kicsit alkoholista, de mindig jószívű. Az anyámat, mikor még gyerek volt, sokszor kellett megvédenie nagyanyám hülyeségeitől. Róla kevesebb emlékem van.

A másik nagyapámról viszont több, őt jobban is szeretem, nem alkoholista. Csodálatos ember, mindig a kedvében akar járni mindenkinek kis apróságokkal. Mikor elmentem hozzájuk, mindig előhúzott valamelyik zsebéből egy Túró Rudit :)) Sörözni azt nagyon szeret, de nem viszi túlzásba :). Emlékszem, régen egy nagyon jó kis fakardot csinált nekem, rendesen volt olyan része, ahol meg lehetett fogni, és befestette szürkére. Messziről igazinak tűnt... Sokszor jártam vele biciklizni, sokat csináltunk együtt mindent. Ő is ezermester volt, bármit megjavított, de egész nap bütykölt valamit. :) Emlékszem, a pincéjük igazi aranybánya volt. Tele volt egy csomó mindennel, amik a "majd jó lesz valamire" szóval lettek elrakva.. Imádtam náluk lenni.

Szüleim sajnos egyikükkel sincsenek jóban. Az előbbi nagyszüleimet 4 éve nem láttam, az utóbbiakat pedig 1 éve... :((

Nekem apai ágról a nagypapám 2 éve halt meg szeptemberben. Jó ember volt a faluban mindenki szerette. Sajnos a rák ezt tette vele.:( Sajnálom,hogy nem töltöttem vele több időt

Anyai ágról a nagypapám polgármester és jelenleg vele és mamával élek.

A családomról még annyit,hogy mindegyik dédimet ismertem.

1 halt még csak meg 5 éve,de őt is ismertem és emlékszem rá.

Van egy 92 éves dédim itt a szomszédba, egy 86 éves és egy 74 éves. Mind a két mamám él még és egy dédpapámat is ismertem sajnos csak 2 évig. Szerencsésnek érzem magam :)

15/lány

Az egyik festőművész volt, igazi finom lelkű, csendes ember, sütkéreztem a szeretetében, ha volt valami sikerem, örömében megkönnyezte. A négy nagyszülő közül az egyetlen, aki jó példát mutatott, és akinek éreztük a szeretetét. Sajnálom, hogy mire benőtt volna a fejem lágya, hogy nagyokat beszéljünk, elhunyt.

A másik egy nyers jellemű asztalos volt, igazából mindegyik unokája félt tőle, de azért szerettük is. Legendás beszólásai voltak. A kedvenceim:

"Mindenki tudja az övét".

"Ha az ember böcsüli a földön fekvő egyforintost is, és lehajol érte, akkó' minnyá' van egy kicsi, s abbó' má' minnyá' lehet." - (imádta a pénzt de nagyon zsugori volt)

Nagyanyám: "Marci, miért vágtad le ezt a kis fejletlen jércét?" - Nagyapám: "Mert nem tetszett az életfelfogása." :)

Anyai nagyszuleim nagyon jo emberek voltak, sajnos mindketto meghalt. Papámat nem ismertem, szuletésem elott 3 évvel meghalt tudorákban ( nagyon fiatal, 47 évesen)- anyum és mamám elmondása szerint igen jo lélek , szorgalmasan dolgozott, huséges, okos, joképu ember volt- nagyon is hasonlítok rá, habár lány vagyok sok kozosnvonásunk van- szemoldokom (?), az eszem, életfelfogásom...nagyon szerette az állatokat is-foként a galambokat (még tenyésztette is :) ) Érdekes modon, mikor a temetoben vagyunk, sot otthon is fel-felbukkan egy galambpár- ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy papa és mama lelke kuldte ide hozzánk, hogy emlékeztessenek rá, hogy boldogok, már egyutt vannak a mennyben. Hatalmas csalodás, hogy soha nem ismertem. Mamám egy igazi tndér volt- vele éltunk haláláig. O volt az én potanyukám-mosott,fozott,dolgozott,kertészkedett, s mindemellett annyira szeretett minket :) megannyi emlék fozodik hozzá. Sajnos az agytumor 1 év alatt leépítette és durván mondva, megolte. Felismerhetetlenségig megváltozott, olyan volt, mintha sulyos demencia lépett volna fel nála. Olyan szornyu év volt, soha nem felejtem el a szenvedését és a mi szenvedésunet. Mikor meghalt épp korházban tartozkodtam. Még el se bucsuztam :(((( annyira megviselt a távozása, pedig tudtam, hogy meg fog halni. ennek már 1 éve. Rettenetesen hiányzik :(.

Ápám feluliek is jo emberek, bár nem annyira tudnak/tudtak megérteni engem. Oket is nagyon szeretem. Istennek hála, ok még élnek.

Ezenkívul még az apai nagymamám anyukája, vagyis a dédim, is él, és jo egészségnek orvend :)