A mamám miért akar nekem csokit adni? Esetleg féltékeny a másik nagyimra?

Juuuj,nem fogod elhinni de nálunk ugyanez van!

A másik mamámat sokkal jobban szeretem mind őt!

Vele lehet beszélgetni,ugyanaz az érdeklődési kör a tv-ben.stb.

A messzebb lakó mama meg megöl a szeretetével.odamegyünk és egyszerre!/egyetek,igyatok,nézzünk tvt-t,hozzak ropit?biztos nem isztok?nem vagytok éhesek tényleg?/halálra ki tudok ettől akadni.

14/L

Azt hiszem, én értem a kérdező problémáját, és a többiekkel ellentétben én nem fogom leoltani.

Nekem két fiam van, az egyik 19 éves, a másik 12. Anyám a szomszéd házban lakik, anyósom meg kb. egy órányira. Mégis, mind a két gyerek jobban szeret anyósomnál lenni mint anyámnál. Anyámhoz úgy kell átvonszolni vagy átzavarni őket, aztán tíz perc múlva jönnek is el. Anyám meg rendszeresen sápítozik, hogy nem érti, hogy miért nem mennek hozzá a srácok, hiszen ő mindig finom kajával, csokival várja őket. Ha mondom neki, hogy azért, mert anyósom (aki szintén eléjük tesz valami aprósütit) BESZÉLGETNI szokott velük. Anyám erre megsértődik, és közli, hogy ő is szokott!! Sajnos az ő beszélgetése kimerül abban, hogy az iskoláról kérdezi őket (amit minden kölök rühell), beszél az evésről, bizalmaskodik a srácokkal, hogy hogy állnak a csajokkal (ezt is utálja minden gyerek) illetve 80%-ban panaszkodik. Hozzá kell tegyem, én is nehezen viselem, mert nemcsak velük, de minden emberrel ezt csinálja, és már herótom van a panaszáradatától, attól, hogy mindig mindene fáj, minden szar, mindenki őt bántja, stb. Csak mivel ő mindig ilyen volt, én lassan immunis vagyok, egyszerűen nem figyelek rá, míg a fiúk erre még nem képesek. Anyósom viszont olyanokról beszélget a srácokkal, ami érdekli őket, és nem zúdítja a nyakukba az összes baját, pedig iszonyú fájdalmai vannak, pár hónapja van csak hátra. Mégis, vele megbeszéli a nagyobbik a nőügyeit, kérés nélkül elmegy neki bevásárolni, bütyköli a számítógépét, stb. Pusztán csak azért, mert ott azt érzi, hogy RÁ figyelnek, azt a nagyanyját tényleg érdekli, hogy mi van velük, míg anyám hat éve képtelen megjegyezni, hogy a kicsi melyik napokon jár edzésre. Mivel nem vele kapcsolatos, ezért nem is érdekli, nem fontos. Ezt pedig a gyerekek pontosan érzik, hogy ott nem róluk, illetve legalább felerészben róluk szól egy találkozás, hanem anyámról és a panaszairól. Ezt pedig nem tudja ellensúlyozni kajával és édességgel.

Na, kicsit hosszú lett, de talán érthető.

ma 15:32 Nagyon jó, hogy ezt leírtad, tényleg lehet, hogy ez van a háttérben!

S igazad van abban, amit írtál a 2 mama közötti különbségről. Gondolom anyukád alapból ilyen természet,nem? Mármint ilyen panaszkodós,negatív.

Fogadd el a nagymamádat ilyennek.

Talán ő is tudja magáról már ennyi idősen, hogy mik az erősségei, gyengeségei, neki lehet, hogy nem megy olyan jól a beszélgetés, kapcsolatteremtés, ő így próbálja kifejezni a szeretetét.

Próbálj meg közelebb kerülni hozzá, lehet felfedezed a rejtett értékeit.

Zabálni mennél oda, vagy mi a fene?

Tudod, te mennyi munka főzni 4-5 emberre?

Főzzél te valamit, ha odaértek, vagy vigyél magaddal kaját, szendvicset vagy főtt ételt, amit csak meg kell melegíteni.