Mit szóltok ehhez?

Anya mondta, hogy mikor még kisbaba voltam (első gyerek), a nagyim (aki velünk él, anya anyósa) korán reggel levitt magához, és csak este hozott vissza. Addig szinte alig voltam otthon, mindig elvitt valahova, hogy anya ne tudjon felvinni magához (az emeletre). Anya azt se tudta, hogy egész nap hol vagyunk, mert nagyim nem volt hajlandó elárulni. Nagyim csinált mindent (etetés, pelenkázás, fürdetés, stb.). Végül már meg jóformán meg sem ismertem anyát, mindig sírtam, mikor a kezébe vett. Ilyenkor a nagyim persze rögtön visszavett magához, és ő altatott el. Arra is volt példa, hogy még estére sem hozott fel. Nem hagyta, hogy anya gondozzon, szinte alig láttam őt. Amikor valami csoda folytán anyával lehettem, nagyim mindig kioktatta őt, hogy mit csináljon, hogyan neveljen. Ti ehhez mit szóltok? Mit tettetek volna?