Tisztelet a KIVÉTELNEK! Nektek mi a tapasztalatotok? Szerintem a mostani nagyszülők már rég nem olyan kedvesek és segítőkészek, mit a mi nagymamáink voltak annak idején. Miért van ez?

Tapasztalat?Nálunk az 50-et alulról veri mind a négy nagyszülő,mindannyian dolgoznak,de imádják az unokájukat.Másfél éves kislányomat nyugodtan bízom mindkét nagymamára és nagypapára(!)is.Persze az elején voltak vitáink,kaja,tv,stb. dolgokból,de én is és ők is engedtünk idővel...Nyilván míg 7-8hónapos volt a gyerkőc,sokszor elmondtam,h mit adhatnak neki és mit nem,ők meg tiltakoztak,h "dehát"..de mikor nagyobb lett én is lazultam,és ők is jobban elfogadták a kéréseimet.

Az én szüleim közel laknak,ők napi szinten találkoznak a kicsivel,anyósék 300km-re,de 2naponta skype-on hívjuk egymást így ők is látják gyakran a kicsit.(meg 2hetente egy hétvégét együtt töltünk)

Szóval ezek szerint én szerencsés vagyok,ahogy Te is.

Szóval szerintem butaság általánosítani,h,mert a melo meg stb...Emberek vannak,családi kapcsolatok vannak...van ahol működnek,van ,ahol nem...De szerintem sok esetben az unoka születése előtt is olyan volt a helyzet,mint utána,csak akkor nem tűnt fel,h rosszul működik a család..

Azzal kezdeném, hogy szerintem régen sem volt minden nagymama makulátlan, sőt... csak akkor még nem oszthatta meg minden emberfia-lánya a gondját-baját egy olyan platformon, ami mindenkihez eljut, és a tévében, rádióban sem feltétlenül az ilyen csámcsogjunk a másik nyomorán/adjuk ki a dühünket ország-világ előtt típusú műsorok mentek, az újságokban-magazinokban sem, maximum a tanácsadó rovatokban, heti 1x, és igyekeztek mindig más témát választani. Meg hát az akkori családmodellben ha a meny esetleg panaszkodni mert, akkor ki lett tagadva, meg mi az, hogy az idősebbet, az anyósát, aki életet adott a férjurának, akit tisztelni kell akkor is, ha mindenki tudta, hogy milyen összeférhetetlen és rosszindulató, rossz szavakkal merte illetni... a férj sem állt ki mindig a feleség mellett ilyenkor anno, ha rossz volt nagymamaként az anyja, mert ott még mindig az volt a családmodell, hogy a gyereknek kuss a neve, akárhány éves is.

Aztán nyilván benne van az egészben, hogy van, amikor átesik a ló túlsó oldalára az a pár nő, akiket elkápráztat az egyenjogúság meg az azt teszek, amit akarok... közben persze azt azért igénylik, hogy az unoka csókolja a lábuk nyomát... meg hiúbbak lettek, lustábbak, nincs bennük semmiféle kötelességtudat, ami anno egy nőnek magától értetődő volt, az nem érdekli őket (sütés-főzés, gyerekfelvigyázás - egyáltalán az, hogy néha vállalják el, nem is beszélve a felajánlásról)... meg csomóan még most is dolgoznak, akkor úgy-ahogy megértem azt, hogy rettenet fáradtak és kimerültek.

De mondom, nemcsak a mostani nagymamák ilyenek. Az apai nagyanyám konkréten kivételezett nagybátyámmal, apukám csak arra volt jó neki, hogy le lehessen húzni mint egy palimadarat, minden nehéz melót vele végeztetett el, mindent vele vetetett meg... így nyilván mi voltunk a mostoha sorsa jutott unokák is öcsémmel. Merő rosszindulatból - mert a nagybátyám gyerekeit elajnározta, mindig 6 asztalnyi kaját sütött-főzött nekik, nekünk meg abból a csirkéből, amit mi vittünk le hozzá, 5 picike combot 4 embernek (ebből kettő férfi ember) meg penészes paprikát... egyszer jött fel hozzánk (mi pestiek vagyunk, ő somogyi) még akkor sem, amikor volt pénze és ereje, energiája is az utazásra, de egyszerűen derogált neki, akkor meg ki volt akadva, amikor a penészes házában be mertem fulladni 4 éves koromban... és még a másik nagyimat piszkálta anya előtt (nagyi nem volt ott akkor), hogy ő miért nem segít többet, amikor a másik nagymamám azért majdnem minden nap, de legalábbis minden héten vigyázott ránk, vitt minket sétálni, hozott apró ajándékokat...

Azért megnézném a mai anyukák arcát, ha a nagyi vigyázás címén szélnek eresztené reggel az unokákat, akik egész délelőtt egy veszélyes bányatóban kavirnyáltak, békát, halakat fogodstak. Vagy a tengerikasban (kukoricatároló építmény) cigarettáztak, botokkal kardoztak, szomszéd gyerekekkel csavarogtak ki tudja merre. Nagyi meg sütött-főzött.állatokat gondozoott-kapált és gőze sem volt róla, hol és mit csinálnak az unokák. Majd jönnek ebédre.

A mai anyukák elvárják, hogy le se vegye a nagyi a szemét a gyerekről, még a tv-t se kapcsolja be, míg rá vigyáz.

A másik meg,hogy régen a nők(akik később Nagyik lettek) alapból háztartásbeliek voltak.És még a "boldog békeidőkböl" ragadt meg az emberekben a sütisütős kötögetős Nagyi.

Én 30 vagyok,Anyukám 56 Apukám 58.Mindketten dolgoznak még mint állat,megértem,ha nem lenne kedvük /idejük ennyi meló utánn unokázni(nincs még gyerekem).Kezdenek időödni,örülnek ha lerogynak meló utánn a Tv/Monitor elé Nem is piszkálnak unokáért...Persze,ha lenne segítenének,ha tudnak azt tudom...

Az en anyukam sütit sütö tipikus nagymama nem is lehetne. Pedig szegenykem annyira probalkozik :) De nem meg megy neki, meg egy egyszerü retes süti sem. Raadasul nagyon messze lakik.

A mi szüleink mar dolgoztak es nem haztartasbeli anyukak voltak, mint a nagymamaink. Mert sajnos muszaj volt nekik, igy mar nem is tanultak meg azokat a tipikus szerepeket amit a nagymamaink.

A masik a tavolsag. Nagyon sok fiatal mar nem lakik a szülöi hazhoz közel. Igy a nagymama nem is tudja gyakorolni a tipikus szerepeket.

Csak a sajat peldank. 3000 km-re lakunk a szülöktöl, evente 2-3 alkalommal tudunk hazamenni a szülökhöz. Anyukam nagyon probalkozik jo nagyi lenni, de ideje nincs beleszokni a helyzetbe, mert mar jövünk is haza. Anyosom kerek-perec közölte velem, hogy imadja az unokait es imadja, hogy ott vagyunk, de elkepzelese sincs, hogy hogyan kellene viselkednie nagymamakent es mivel keveset is latja a gyerekeket nem is tud hozza szokni, hogy Ö nagymama. Ez is benne lehet sokszor, az hogy mi ezt tudjuk kezelni az masik dolog, de sok ismerös akik ugyan ilyen helyzetben vannak automatikusan rossz nagyszülönek titulaljak a sajat szüleiket.

Tesomek peldaja:

A kedves sogornöm finom szolva is egy harpia... Ezt nem eheti a gyerek, azt nem eheti, pedig semmi baja... Ezt nem csinalhatja, azt nem lehet neki... Ha otthon vagyunk akkor csak szid minket, hogy nem jol neveljük a gyerekeinket... Stb... Nem is bizik anyuban, pedig csak felnevelt 2 gyereket. Szoval, sok emancipalt nö kepzeli, hogy Ö az atya ur isten es amit az anyja-anyosa mond az csak hokusz-pokusz es biztos, hogy rossz... Persze vannak kirivo esetek ez teny!

Inkabb nezzünk meg mindent a masik oldalrol is, ne csak a magunket hajtogassuk....

Nekem még élnek a nagyszüleim, 22 éves vagyok.

Azt hiszem azok a fotelben ülő nagymamák, meg barkácsoló nagypapák tényleg a múltéi. Úgyhogy én nagyon szerencsés vagyok.

Nagymamám mindig azt mondja: Az unokák a gyermekeinknél előbbre valóak :D És ezt így is érzi, értünk bármit megtenne, ahogy nagytatánk is.

Sajnos a 21 század nem a nagymamáké, hanem a fiatalságé, mindenki fiatal szeretne maradni, és a "nagymamaság" nem kezdvez ennek.

jo kérdés...az én mamám egy kincs..imádom...mindig segit nekünk...és a szüleim is...bármit megtennének a boldogságomért..és tudom előre, hogy az unokájukat iszonyatmódon el fogják kényeztetni, imádni fogják és vigyáznak rá, mikor csak tudnak...majd..pár év mulva:) mondták is, és ismerem őket...ha engem imádnak, az unokájukat méginkább imádni fogják...uh én szerencsés vagyok! párom szülei más téma.....

24L

Ohh, hát én az anyai nagymamámat sose érdekeltem.. Ő még a saját gyerekét az anyámat is eldobta magától... már nagyon régen nm beszélek vele. Anyum tesójának se segített soha, ha pl. anyu tesójának a gyerekére kellett volna vigyáznia v hazavinni hetente 2x az oviból, pedig nem dolgozott/dolgozik már régóta. Ilyet mondott h majd pénzért meg stb. Ill. nekem van egy nem beszélő autista hugom, őt nyomoréknak meg taigetoszra valonak nevezte. Sokan utálják őt, mert csak a sz.ros pénzen járt az esze. Bár a fagyi most visszanyalt neki, mert mindenki elfordult tőlle, adósságot-adósságra csinált, még sütit se sütött nekem soha legalábbis nem emlékszek rá. Az anyai nagyfaterom meg alcoholista volt...

Apai nagyszüleim, velük semleges a viszonyom inkább, mi elég nehezen jöttünk ki, apai nagyapám régen meghalt, igy már őt nem tudom. Apai nagyim mikor milyen. Van h tök jól el vagyunk van h nem, volt h arrogánsan beszélt velem, meg hallgattam h menjek fősulira mert akkor lenne munkám (én meg nem akartam diplomát), ill. direkt tejes kajákat csinált, pedig tudta-tudja h tejérzékeny vagyok. Anyum, meg az apai nagyanyám se jöttek ki sose... tipic anyósgondok... Meg én olyan családban nőttem fel ahol az unokáknak értéke sem volt. Én a dédszüleimet szerettem nagyon, de sajna ők már nincsennek köztünk. :(((