Ezt miért csinálja?

A nagyimról van szó. Azt vallja, hogy nekem kéne főznöm, mosnom, takarítanom, mert anya a 3 éves kishúgommal foglalkozik, a 12 éves öcsém meg az apám pedig fiúk, ezért ők "nem erre valók", nekik nem kell. Én meg lány vagyok, 14 éves, csináljak meg mindent én. Befejezem a tanulást, ami nekem sokáig tart (elég nehezen tanulok), megyek egy kicsit olvasni, de rögtön lehord, hogy egész nap semmit sem csinálok és hogy nagyon lusta vagyok. Az meg a másik, hogy már rá sem bírok nézni egy kutyára, mert mindig az jut az eszembe, hogy még májusban, amíg nem voltam itthon, lepasszolta az öreg kutyánkat egy menhelyre, mert ő megunta. Ez szerintem undorító dolog volt tőle. Még régebben találtunk q barátnőmmel egy cicát az erdőben télen. Kicsi volt, majd megfagyott a hóban és éhes volt. Erre ő kiáll a kapuba és mondja, hogy dobjuk ki a cicát, mert ő addig nem enged be minket. Hogy lehet ilyen szívtelen valaki egy ártatlan állattal? Még szerencse, hogy egy cicaszerető boltos átvette tőlünk, különben tuti meghalt volna.

Szerencsésnek érzem magam, mert megtehetem, hogy heti egyszer lovagolni járok. Tulajdonképpen ez jelenti nekem már a legtöbbet(mert szegény kutyám már nincs). Ő meg minden alkaommal a képembe mondja, hogy "erre a hülyeségre szórom ki a pénzt" és hogy "milyen önző vagyok". Anya meg azt mondta, hogy lovagoljak, amíg megtehetem. De nagyi miatt már hetek óta nem voltam. Elveszi a kedvem tőle, olyanokat mond rám. Ha ettől elhidegülök, már tulajdonképpen nem lesz semmi, ami lekötne. Állatot nem hozhatok, mert kidobná. Régebben volt egy kis virágoskertem, de bevetette fűmaggal. Ez jó neki? Miért csinálja? Lassan már azért is szégyellni fogom magam, mert levegőt veszek... (Bocsi a regényért!)