Ember az ilyen?

Nyilván nem ütném meg, de igencsak bicskanyitogató szituáció ez az egész. Ha mást nem is, azért a véleményemet szívesen elmondanám neki, tudja már hol a helye!

A nagymamám nagyon jól tudja, hogy nem lepasszoltuk ezért is háborodott fel, hogy milyen mélyen megsértette a nővér, ezért keseredett ennyire el és ezért akar minél hamarabb hazamenni, nyilván az is ezt bizonyítja, hogy minket hívott azonnal a problémával, nem más rokont.

Rendben, tegyük fel túlreagálta a nagymamám... De ha én relative fiatalon belegondolok, hogy hónapok unszolása után egye fene belátom, hogy szükségem van kezelésre, győzköd az egész család, hogy ott segítenek rajtam, nem rosszat akarnak, ám legyen, bevonulok, aztán jön egy nővére és közli velem, hogy öreg vagyok mit várok még, meg csak le lettem passzolva, mert nem kellek senkinek, nyűg volt az ápolásom és lelépett a családom inkább nyaralni, hát én is igencsak magamra venném és amint említettem nem csak azért, mert engem sérteget vagy bánt meg, hanem mert a családomat mocskolja ilyen alaptalan kijelentésekkel, amikor egy fikarcnyi fogalma sincs a helyzetü(n)kről!

Bement hozzá délután egy környékbeli rokon, kikérdeztük, hogy hogy van mama, észrevett-e valamit rajta, azt mondta neki is elmesélte a sztorit, próbálta jobb belátásra bírni, ne menjen még haza (nem is tud sajnos, ha nem megy érte valaki), úgy tűnik egy kicsit jobb kedve lett, csak hirtelen sokként érte ez a beszólás. Ez a rokon rákérdezett a nővérnél, hogy tud-e valamit (már egy másik volt bent), azt mondta ő nem szeretne állást foglalni, nem tudja mi történt, de tény, hogy mástól is érkezett már erre a nővérre panasz.

Hétvégére anyuék utaznak hozzá, mint ahogy mostanában amúgy minden hétvégén ott van valaki, aztán a jövőhetet megpróbálom én megoldani, bár fogalmam sincs miért, én kisgyerek korom óta eszméletlenül félek abban a hatalmas házban és a környéken is, szóval jó lenne ha a párom is tudna velem jönni. Legalább egy pár napra, hogy délutánonként minél többet ott lehessünk vele és tarthassuk benne a lelket. Köszi a válaszokat!

Igen sajnos ilyen tapasztalatunk is van. Dédipapámnak anno agyvérzés következtében lebénult a bal oldala, majd elhagyta magát és a jobb is teljesen elgyengült, egy kanalat nem tudott megfogni. A nővér simán elvitte az érintetlen kaját, hogy "már megint nem evett Vince bácsi?". A család úgy osztotta fel, hogy ki melyik étkezésre tud menni etetni, mert nekik az ott nem kötelességük.

Van jó élményünk és nővérekkel, így nem általánosítanék, tényleg van olyan, aki a lelkét is kiteszi, de azért ezek szerintem durvák!

Amikor barátnőm volt frissen műtve, akkor is feküdt bent egy néni. Mindennap mentem látogatni. Az ismeretlen néninek ÉN igazítottam a párnáját, én igazítottam oda az asztalkát, hogy enni tudjon és én mosogattam el a végén az evőeszközeit. Én töltöttem neki egy pohár vizet, egyszer az is előfordult, hogy én kísértem ki pisilni! Szívesen tettem, nem erről van szó, a néni pedig nagyon hálás volt, de tudom, hogy ez nem az én feladatom lenne. Lehet hogy a nővérek túlterheltek stb, nem érnek rá apróságokkal foglalkozni, de ez akkor sem jogosít fel senkit arra, hogy ilyen stílust és emberi nemtörődömséget tanúsítson bárki felé is!