Érdekelne, hogy kinek mikor engedték meg azt, hogy kézbe-vegye az unokáját. Napok, hetek, netán hónapok múlva?
Olvasgattam abban a témában, amiben most feltenném a kérdésemet.
Eddig igen vegyes kép alakult ki bennem ezzel kapcsolatosan.
Érdekelne azon fiatal anyukák véleménye, akik nemrégiben adtak életet gyermeküknek. Most lettem nagymama. Lányom révén. Felneveltem én is
több gyermeket, s nem tartottak eddig sem begyepesült felfogásúnak azok,
akik ismernek. Annyira fáj az üzenetük, amit (úgy tűnik) nem szándékoznak
módosítani egyelőre, hogy beszélni sem bírok róla igazán.
A gyermeket (unokámat) szeretnék egy ideig (szinte hermetikusan) elzárni
mindenkitől, felvenni pedig egyáltalán nem engedik. Én eddig sem erőszakoskodtam, a segítségemet már többször felajánlottam teljesen
egyértelmű módon mindkettejüknek. A szívem szakad meg azért, hogy magamhoz ölelhessem és ...csak ennyi. Semmibe nem kívánok beleszólni.
Természetes az, hogy így vergődöm?
Teljes letargiába estem, annyira vágyom rá.
"A családoknál ez a legszebb pillanat az életben. Mit hogy nem foghatta kézbe, fel sem tudtam állni,épp a legszükségesebb dolgokat tudtam elvégezni. Ha nem lett volna az anyu, ki lett volna velünk."
Nem minden családban ilyen idilli a helyzet. Sok családban fordul elő (itt olvasok róluk, mert nálunk is minden okés itthon :)), hogy a mama a segítséggel meg kedvességgel egészen máshogy látja a dolgokat, mint a fiatal édesanya. Egyiknek segítség és kedvesség, másiknak nyűg és belekontárkodás.
Kevesen értik meg, hogy egy helyzet eldöntéséhet mindkét felet meg kell hallgatni. Sok esetben ugyanis teljesen megváltoztat egy egész véleményt, amint meghallod a másik fél verzióját a témában.
Biztosan igazad van. De én nem is szapulom őket, hisz...elfogadom azt, ha maguk kívánják megoldani és vinni az életüket. Egyetlen érintésért epekszem csupán.
Lassan én is azt kezdem érezni, hogy ezáltal bűnös lettem...
Kedves kérdező!
33 éves első babás (6 hós) kislány anyukája vagyok.
Természetes hogy fáj.
Én teljesen kétségbe estem volna ha az anyukám nem csókolgatja meg 5 naposan tetőtől talpig az én kicsi kincsemet.
Megint a "divat". Úgy nevelted a lányod, hogy vakon kövessen minden divatot? Vagy hogy gondolkodjon el?
Nem tudom elképzelni, hogy csak úgy nem engedi. Kell, hogy legyen valami oka, hogy egy unokáját imádó, óvónő nagyi ne láthassa a kicsit.
Kedves (eddig) utolsó hozzászóló!
Általában nem követett semmilyen divatot. Ezért vagyok most fura helyzetben. Mondhatnám azt is, hogy karakán, okos és realista volt világéletében. Nagyon szeretem! De gyermeke eddig még nem volt. Talán picit átesett a ló túloldalára ezzel az egész dologgal. Talán igaza is van.
talán nem teljesen. Csak rá szerettem volna világítani az én szemszögemből. Nem óhajtok mást, mint egy kis megértést irányomban, hisz én is megértem őket, s eddig sem azon voltam, hogy a nyugalmukat zavarjam. Ezután sem fogom. Valóban több oldala van mindennek. Ezennel én lezárom most, köszönöm szépen a figyelmet. Mindenkinek minden jót!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!