Érdekelne, hogy kinek mikor engedték meg azt, hogy kézbe-vegye az unokáját. Napok, hetek, netán hónapok múlva?

Akkor pláne, hogy félnek. Ha óvónő vagy, ott nagyon sok vírus van, ugye ezt te is tudod. Akkor empátiából is tiszteletben kellene tartanod a kérésüket. Pár hét. Legyél boldog nagymama, ne mérgezze meg a lelkedet a mostani helyzet.

Szeresd a lányodat és fogadd el a döntését.

Ha igazán szereted az unokádat, lányodat, akkor nagy segítség lehet, ha főzöl, viszel neki kaját, esetleg a takarításban segítenél.

Tedd félre a sértődöttségedet. Komolyan.

Így már én is értem, miért nem örülnének neki. Van most pár vírus, hasmenéses és torokfájó is, mindkettőben volt része a mi családunknak is mostanság. Az ovisok úgy is átadhatták neked, hogy rajtad nem jött ki, mert edzettebb az immunrendszered, de egy párnapos babáé.....

Nem katasztrófa történt, csak annyi, hogy egyelőre várni kell pár napot, max hetet, és lehet dögönyözni :)

Ha már most ennyire megmérgezed az egészet, hogy itt panaszkodsz, rányomja a pici születésére a bélyegét. Ne rontsd el magadnak az élményt, hogy unoka van a családban!

Összegzem:

Van egy gyakorlott óvónő, aki már régóta nem az, (gondolom nyugdíjas) és egyben az egészségügyben jártas.

Szerintem semmi okuk egy öleléstől félteni a kisbabát. Egyetlen árva ölelés. Ennyi erővel az anya se puszilja meg nem? Anyukám kórházban dolgozik és mesélte, hogy az anyuka a gyermeke születésénél megpuszilta a babát, és szegény baba elkapta a herpeszt... Meghalt.

"az én lelkivilágom"

"tiszteletbe tartok mindenkit, fordítva ez miért ne lehetne így?"

"parancsszóra..."

Kicsit gúnyosan és sértődötten állsz a dolgokhoz sajnos. Lehet, hogy mégsem vagy amolyan a "háttérből figyelő kedves és nem erőszakos nagyi", mint írod...talán ez az oka.