Másnál is előfordul, hogy mindegy melyik oldalon lévő nagymama/nagypapa az egyik gyermeketol szarmazo unokajaval tobbet foglalkozik, mint a masikkal? Hogyan kezelitek? Nem esik rosszul?

7es és 10es vagyok, a különbségtevő mami...

Két hugom van. A legkisebbnek egy 3 éves fia van, kis buldózer, de nagyon okos, életrevaló gyerek. A másik hugomnak van egy 4 éves lánya és egy 2éves fia. Mindkét gyereke nagyon cuki is tud lenni, imádom őket, de sokszor bűn rosszak és neveletlenek, akaratosak, folyton hisztiznek. Nekem egy 12éves lányom és egy 11 éves fiam van. Tipik kiskamaszok, néha megy a rinya, hogy nincs kedvük ezt azt megcsinálni, de alapvetően nyugis kölykök, sokat segítenek, tisztelettudóak, szeretnek játszani a kicsikkel, a hisztisekkel is, eleven gyerekek, de normális szinten, nem a szétszedem a házat unalmamban típusok.

A szüleim mindegyik unokájukkal sok időt töltenek és különbséget csak annyiban tesznek köztük, hogy a gyerekek korának megfelelően más-más időtöltést választanak velük.

Mindhármunk esetében az apa oldaláról, csak a nagymama van képben, két papa elhunyt, a harmadik meg lelépett még sógorom gyerekkorában. Ezek a mamák sokkal kevesebb időt töltenek a gyerekekkel, egyrészt mert messzebb laknak, másrészt meg mert nem is nagyon tudnak mit kezdeni a ténnyel, hogy unokájuk van. Van mindegyiknek másik gyerektől is unokája, velük sem foglalkoznak. Egyetlen kivétel közülük az én anyósom. Neki a lányától is van 3unokája, velük sokkal több időt tölt, közelebb is lakik hozzájuk, és a lánya jobban is igényli, folyton ugráltatja. A másik oka, hogy hozzánk ritkábban jön, az az, hogy én nem jövök ki vele túl jól. Rettentő zsémbes hárpia, aki mindenben korlátozza a fiát, engem is, a gyerekeket is. És míg a férjem ezeket ráhagyja, én más vagyok. Ha eljön az otthonomba, ahol amúgy szívesen látjuk, és másra sem képes, mint mindenre megjegyzést tenni és másokhoz hasonlítgatni, azt igenis szóvá teszem. Gyerekekkel meg kb annyira képes, hogy mindenért lehurrogja őket. Kedvenc beszólásom tőle a gyerekhez, minek olvasod azt a könyvet, felesleges még a szünetben is az agyadat fárasztani, nézzél velem tévét, mint a rendes gyerekek. A lányom kedvtelésből olvasott egy regényt, de mama szerint helyesebb időtöltés, ha vele néz valami agymosó szar műsort. Őszintén szólva én örülök, ha nem jön át túl gyakran. De ő sem szívesen teszi, mert tudja, hogy nem bírom különösebben, és egyszerűbb neki megsértődni, mint kulturáltan viselkedni és nem bántani a környezetét.

Ezzel azt szerettem volna illusztrálni neked, hogy az emberi kapcsolatok bonyolultak. Sok esetben nem az van a háttérben, amit tudni vélsz. És a kérdésedből és további válaszaidból is fura módon nekem nem az jön át, hogy valamilyen megoldást szeretnél találni a problémára, csak igazolást keresel, hogy jogosan bánt téged a hozzáállásuk. Nos kérdező, amint azt te is olyan szépen megfogalmaztad, nem ismerünk téged, sem a nagyszülőket, sem a körülményeket, amik ide vezettek, így megoldást is nehéz javasolni a problémádra. Rosszul esik az embernek, ha mások kevésbé kedvelik a gyerekét? Igen, miért ne esne rosszul, hiszen szeretjük őket és fájó tud lenni a negativ visszajelzés. De, érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi okozza ezt, és megpróbálni változtatni, ahelyett, hogy megsértődünk rajta, ha nem kedvel mindenki. Esetleg nekik is feltehetnéd a kérdést, hogy miért csinálják és megbeszélhetnétek, ahelyett, hogy sértve érzed magadat. Lehet, hogy valami olyan apróság van a háttérben, ami eszedbe sem jutott volna. Vagy akár komolyabb dolog, amin te is változtathatnál, hogy a gyermekednek teljesebb legyen az élete a nagyszüleivel. Lehet, hogy téged nem kedvelnek, bár nem derült ki az sem, hogy a te szüleidről van szó, vagy a férjedéről. Lehet, hogy egyszerűen a lakásodban nem érzik magukat komfortosan valami okból és kényelmesebb lenne nekik, ha te vinnéd át a gyerkőcöt hozzájuk. A lehetőségek száma végtelen.

Nálunk apai oldalról csak mi voltunk öcséimmel, minket majomszeretettel imádtak.

Anyai oldalról papám minden unokáját egyformán szerette, még úgy is, hogy a 3 lánya után már nagyon szeretett volna legalább unokának fiút, és jöttem én, mint legidősebb unoka és lány. Utána lett öcsém, unokahúgom, unokaöcsém, és másik öcsém. De annak ellenére, hogy köztudott volt, mindig is fiút szeretett volna, velünk, lányokkal is ugyanúgy foglalkozott, ugyanúgy szeretett minket, sose adott se szeretetből, se semmiből többet a fiúknak. Ugyanannyi ajándékot, figyelmet, foglalkozást kaptunk mind az öten.

Anyai nagymamám ellenben minket olyan magasról letojt, hogy öröm volt nézni (anyu a legidősebb lánya), a két nagynéném gyerekeit ellenben a végtelenségig magasztalta. És lehetne azt mondani, hogy anyu tett biztos valamit, de az én meglátásom szerint nagyinál vannak bajok a toronyban.

Pár példa:

- Anyu tini korában (17 évesen) terhes lett az akkori barátjától, ezt megtudva a fiú lelépett a képből, nagymamám pedig kirakta az utcára, azzal a végszóval, hogy "dugni elég nagylány voltál, akkor magadat eltartani is az vagy". Anyu akkor végzett a szakmunkással, elment abortuszra, dolgozott, nem is keresett rosszul. Nagyritkán haza ment mamámhoz, meglátogatni a húgait, meg "mégiscsak az anyja", nagymamám mai napig felemlegetti, hogy "mindig teli volt a bukszája, de sose adott volna haza egy forintot se". Hozzáteszem, papám jól keresett, nem szorultak rá, hogy az utcára kirakott lányukon élősködjön. Azt már zárójelben jegyzem meg, hogy mikor anyu legkisebb húga lett ugyanígy terhes, akkor agyonbabusgatta.

- Mikor leérettségiztem (se anyunak, se a húgainak nincs érettségije, minhárman szakmunkást végeztek), akkor mint a büszke pávakakas, úgy hirdette a faluban, ahol lakik, hogy ő mennyit segített, hogy megszerezzem az érettségit (jelzem: semennyit, soha egy percet nem vigyázott se rám, se tesóimra). Ugyanez volt, mikor az öcséim lediplomáztak.

- Minden családi rendezvényen elmondja, hogy ő és nagyapám milyen tökéletes házasságban él, és ennyi sok év után is szerelmesek egymásba. Zárójel: saját bevallása szerint, mikor nagyapám a seregben volt, és ő otthon volt a csecsemő anyámmal, a fél falu alá befeküdt.

Nem mondom, hogy minden mama ilyen, és hasonló dolgok miatt szelektál az unokák között, de az enyém biztos.