Van itt olyan, aki a születése előtt veszítette el az egyik nagyszülőjét, és mégis meggyászolta valamikor az élete során?

Nagyapámat kifejezetten nem gyászoltam meg, több évvel a halála után születtem, de a sírjához kijárok halottak napján, néha máskor is.

Sose ismertem a két nagyapámat, csak egy-két fotó van róluk, sírjuk sincs ahová kimehetnék, ottmaradtak a háborúban. Apai nagyapám még apámat se látta, a születése előtt be kellett vonulnia. Ez néha az eszembe jut.

Az Összes nagyszülőmet elveszítettem már születésem előtt. A holokauszt áldozatai voltak. A holokausztra gondolva, annk megemlékezései során gondolok rájuk, nem tudom, hogy ez nevezhető e gyásznak? Minden esetre úgy érzem, hogy nagy veszteség számomra is, hogy nem ismerhettem meg őket, és további ily módon elvesztett rokonomat.