Jogosan szólogatnak be az ismerősök és rokonok, amiért nem lesz a nagymamámnak temetése, csak hazahozzuk az urnát?

Nálunk is volt olyan, aki hazavitte az édesapját, nem temettette el. Szerintem ez mindenkinek a saját döntése. Papám egy ideig zúgolódott, mikor az öccsét hazavitték, azt mondta, hogy "most akkor halottak napján menjek a Juci kamrájába, hogy megemlékezzek az öcsémről?"

Szerintem meg mindegy, milyen móson van nyugalomra helyezve az illető. Urnában otthon, urnafalon, vagy koporsóban a temetőben. Az a lényeg, hogy emlékezzünk rá, gondoljuk rá a halála után is.

Én ezért se nagyon szoktam a temetőbe járni. Ha eszembe jutnak (gyakran szoktak) az elhunyt szeretteim, akkor mindig jó szívvel emlékszem rájuk, az együtt töltött időkre. Szerintem ez fontosabb, mint hogy időnként kimenjünk egy (bocsánat) kupac csonthoz vagy porhoz és letegyünk egy csokor virágot.

Fizessék ők, ha nem tetszik.

A mai generációban a temetőlátogatás csak egy felesleges teher, és ez egyre inkább így lesz a kivándorlás emelkedésével. A szüleim generációjában ehhez kivándorolni sem kellett. 3 gyerekből 2 elköltözött az ország másik felére, így is az otthon maradtra maradt a sírgondozás terhe. Ő szívesen csinálta, én a leszármazott már nem folytatnám és a saját gyerekeimre se raknám. Mondjuk haza se vigyenek, inkább szórjanak.