Hogy dolgozzam fel azt, ahogy a nagymamámat láttam?

Pár nappal ezelőtt írtam ki egy kérdést vele kapcsolatban, tegnap pedig elaludt örökre szegény.

Elmentem látogatni és azt hittem, tudok még vele beszélni, de nem tudtam.

Sápadtan összerogyva feküdt az ágyban mozdulatlanul. Akkor mégcsak az ajtóban álltam és láttam, hogy alszik. Alig lehetett felismerni. Csont és bőr volt. Be volt esve az arca. Szószerint… azt hittem beszélek vele, megmutatom neki, hogy mit hoztam. Bíztam benne, hogy felismer.

Felébredt nehezen, kinyitotta a szemét és meredt a semmibe üveges tekintettel. Nem fókuszált semmire sem, nem nézett rám sem. Néha pislogott. Kinyitotta a száját egyszer-kétszer, mintha beszélni akart volna, de nem tudott.

Kiszállt belőle az élet. Gyakorlatilag már akkor sem élt.

Nem tudom kiverni a fejemből.

Mamám, aki a példaképem volt. Egy erős asszony, aki nagyon sok rossz dolgon ment már keresztül. Átöleltem, olyan pici volt alapból is és vékony, törékeny. Lassan lépkedett, de most már nem fog.

Csak ez a kép van a fejemben, ahogy fekszik ott egyedül. Rá kétnapra elhunyt…

Nem akarok így visszagondolni rá, mit tegyek?