A párom szülei próbálnak segíteni, orvoshoz visznek,hogy a lelki sérüléseimet együtt az orvossal helyre tudjuk hozni. A nagyszüleim tagadják,hogy az ő nevelésük,hozzáállásuk siklott félre. Miért tagadják?

Azért tagadják, mert az a könnyebb út. Azzal nem kell foglalkozni. Ha beismernék, azzal lenne egy kis (nagy) belső önismereti munka. Ebbe nem akarnak sem időt, sem energiát fektetni. A fej homokba dugása mindig egyszerűbb.

Amikor egy gyerek, vagy kamasz odamegy az anyjához, hogy az apja molesztálta, furán fogta meg, mik is a leggyakoribb reakciók? "Ne beszélj már butaságokat", "biztosan te provokáltad", "mást nem szeret így az apja", stb.

Kimondani, hogy "bocsáss meg gyermekem, az apád egy undorító pedofil", na az egy nagyon kemény érzelmi munka, ami következménnyel, felelősségvállalással jár. Az az egyszerűbb, ha hazudunk.

Nagyon szomorú.

Az empátia teljes hiánya, a másik érdeklődési körének lefitymálása, problémájának elbagatellizálása, a kontroll és a "mindentudás" az erős önvédelmi rendszerüknek a része, amin rést ütne, ha bármi negatívval kapcsolatba lehetne őket hozni. Úgyhogy a legkényelmesebb: tagadni mindent és minden felelősséget másra hárítani.

Ne próbálkozzál megértetni velük magadat; fölösleges. Az energiádat a felépülésedre fordítsd.

Elöször is ök jót akartak, mégha rossz módon is.

Másodszor nekik ez volt a természetes módszer, el sem tudnak képzelni mást.

Harmadszor annak semmi jelentösége, hogy szerintük jó vagy rossz volt a nevelésük, ezen fölösleges erölködni, saját magaddal foglalkozz.

Kedves kérdező, önmagában már az is egy traumatikus helyzet, hogy miért a nagyszüleid neveltek fel, miért nem a szüleid?

Egy nagyszülő részéről szintén traumatikus kényszerhelyzet, amikor a saját gyereke alkalmatlan a gyereknevelésre és neki kell a saját unokáját felnevelni, persze ezzel nem felmenteni szeretném a nagyszüleidet a Neked okozott fájdalmak alól, csak próbálom megérteni a kialakult helyzetet. Simán lehet, hogy a nagyszülők is alkalmatlanok voltak a gyereknevelésre, csak épp ez a Gyámhivatalt túlzottan nem zavarta, amikor hozzájárult ahhoz, hogy a nagyszüleid legyenek a gondviselőid. (Persze nagy kérdés az is, mi lett volna a jobb, intézetben, vagy nevelőszülőknél felnőni?)

Semmit nem tudunk a családod múltjáról, nem tudjuk, miért alakult úgy, hogy nem a szüleid gondoskodtak rólad, ezért itt a GYAK-on tanácsot/véleményt kérni egy ennyire súlyos helyzetben nem szerencsés.

Teljesen jó, ha szakember segítségét kéred, vele beszéld meg a traumáidat.