16 éves vagyok, és nagyszüleimmel élek együtt. Megfigyelem, hogy az ünnepek már tisztára felejtésbe merültek nálunk. Miért van ez így?

Mert üressé, tartalmatlanná, üzletté tette a fogyasztói társadalom. Az meg már csak hab tortán, hogy mennyi mondvacsinált "ünnep" lett az idők folyamán. Leginkább a tanítási szüneteken mérhető az idétlenség - a "cipőtágító szünettel" és hasonlókkal.

Ha megemlítem valakinek, hogy gyerekkoromban még szombaton délelőtt is volt tanítás az általános iskolában és öt tanóránál soha nem volt kevesebb, meg hogy létezett már akkor is "nulladik óra", mint olyan, akkor furán néznek rám jó páran vagy/és lehülyéznek...

Nyugodtan köpködhet rám bárki kígyót-békát, - már hozzászoktam ebben a barátságos, szép új világban, - de szerintem nem ünnepi alkalom az, hogy adott okiraton eggyel növelt értéket írhat le az ember egy meghatározott napot követően. Ez egy állapot - és nem több! Félreértés ne essék, nekem nem okoz boldogságot más emberek szomorúsága vagy kudarca, de olyan alkalmakon nincs mit ünnepelni, mint a születésnap vagy az Újév - vagy hasonló! A bevett szokás az, hogy ilyenkor napokkal előtte mindenki elkezd pezsegni, töprengeni, vásárolni, - mint az őrültek, akiknek nincs mit enniük, - elkezdenek több napra (!) főzni, takarítanak, izgulnak, - aztán a romeltakarítást követően megy minden pontosan ugyanabban a mederben, mint azt megelőzően, ráadásul még a gatyaszíjat is lehet, hogy meg kell húzni, mert annyira kiköltekeztek... Ennek nem sok értelme van!

Az ünnepekre szükség van. Évszakokhoz, napfordulókhoz, jeles eseményekhez kötődően a természet rendjéhez kapcsolódnak. Szintúgy harmonizálnak a vallásos ünnepek a természet fordulóival. Az egyéni évfordulók pedig a családi kohézió erősítői: kinyilvánítása, hogy fontos vagy nekünk, szeretünk.

Igenis, olyankor takarítunk, szellőztetünk, díszbe öltöztetjük ez által a környezetünket, a közös terünket, a szívünket. Akik távol kerültek, egymásra találnak. Szükséges és fontos a szeretet ápolása.

Az tény, ha vásárlási lázba, üzletbe fúl, az pont az ellenkezőjét szolgálja, a lényege tűnik el, a szeretet.

A kérdező meg rendezze meg a születésnapját azzal, hogy folgozik a ház körül, takarítson, vegyen 3 szelet tortát és 1 üveg bort és hívja meg nagymamát, nagypapát egy koccintásra, mondván, hogy kedves Mama és Papa, az egészségetekre, mert ha Ti nem vagytok, és sem lennék ezen a földön.

Felnőtt fiú nem ünnepelteti magát, hanem azokat ünnepli, akiknek az életét köszönheti, akik felnevelik, nevezetesen a nagyszüleit.

Valahogy így.