Ilyenkor mit lehetne tenni?

Én az időm nagyrészében nem otthon lakok, általában csak az ünnepekre jövök haza. A nagyapám nemrég lett özvegy, aki a szomszédunk is. Gyenge, de fent tud lenni, el tudja látni magát, viszont borzasztó magányos, sokat sírok miatta. Régebben volt egy agyvérzése, ami a beszédközpontját érintette, ezért kicsit nehézkes a kommunikáció is. Mindenkit lesújtott a nagyanyám halála, azóta mindig a sírás kerülget, ha odamegyek. A családunk egyáltalán nem összetartó. A szüleim az egyedüli közeli hozzátartozói, apám utálja, nagyon durva ember. Anyám sem próbál közeledni hozzá, épp főz rá, de senki nem beszélget vele. Én sem tudom igazán mit mondjak, most még ezeken kívül is rengeteg terhet kell cipelnem, sokszor nincs életkedvem sem, néha az öngyilkosság is megfordul a fejemben. Teljesen tehetetlennek érzem magam, nem tudom hogy segíthetnék, nem akarom, hogy azt érezzék, hogy nem szeretem őket, de azt érzem üres vagyok és néha az ágyból sincs erőm kikelni. Tényleg nem akarom magára hagyni, de nem tudom mivel segíthetnék és közben nagyon dühös vagyok, mert a nagyanyámra még nagy szükség lett volna.