Gonosz lennék a nagyanyámmal?
Egyszerűen nem tudom elviselni. Idegesít ahogy néz, ahogy mozog, az egész lénye. Próbálok nem szólni hozzá, úgy csinálni, mintha nem is létezne.
A szituáció az, hogy anyukámat a nagyszülei nevelték fel, mert az édesanyja (a szóban forgó nagymama) rájuk hagyta. Anya nagyon fiatalon lett velem terhes, és 4 éves korom körül az apai nagyszülőkre maradtam, akikkel a mai napig nagyon-nagyon szoros a kapcsolatom, a szüleimnek tekintem őket.
Az évek során tartottam anyukámmal a kapcsolatot, látogattam stb, viszont az ő anyjával minden jellegű kontaktus megszakadt, sőt, előtte se nagyon volt.
Anyának se segített soha, egy lecsúszott alkoholista volt.
Édesanyám az utóbbi 7-8 évben eléggé meg szedte magát anyagilag, és pár éve megjelent a láthatáron “az anyja”. Ők letten elkezdték tartani a kapcsolatot, én pedig megmondtam, hogy engem nem érdekel a nő, aki 16 éven át még a születésnapomon sem hívott fel, pedig egyetlen unokája vagyok.
A probléma nyáron teljesedett ki: meghalt a nagyanyám élettársa, ő pedig egyedul maradt vidéken. Anya úgy döntött, hogy megveszi a házukat, felújítja és ott fognak benne lakni az anyjával. Így tehát, ha látogatásra megyek, folyton ott van a nagyanyám is.
Szabályosan rosszul vagyok tőle.
És borzasztóan bunkó is vagyok vele és egyszerűen nem tudok másképp viselkedni. Jön oda hozzám, simogatná a hajam meg ölelgetne, engem meg a hányás kerülget. Anyámnak is játsza a fejét, hogy így kislányom, úgy kislányom, miközben évekig felé se nézett és majdnem anyaotthonba kényszerültünk az édesanyámmal. Undorító ahogy viselkedik.
Annyi gyűlölet van bennem iránta, és nem tudom, hogy ez jogos, vagy csak egyszerűen gonosz vagyok vele és kapnia kellene egy esélyt nem tudom. Be lehet egyáltalán két évtizedet pótolni?
Nem vagy gonosz, ès nem lehet bepótolni.
Nálunk is hasonló volt a helyzet, csak 22 èves koromban jelent meg a "nagyi". Èn nem akartam vele találkozni, ezèrt csak anyám jött hozzám vagy valami nyilvános helyen találkoztunk (pl szerveztünk programot -fürdőzès, kirándulás, ètterem). Így nem kellett látnom a vènasszonyt.
Ez is lehet egy megoldás.
Ne tedd magad tönkre idegileg. Lehet pár èv múlva majd nyitottabb leszel vele a kapcsolatra.
Anyád téged is a (apai)nagyanyádra hagyott, mégis megbocsájtottál neki.És igazából nem is értem, hogyha a szóban forgó (anyai)nagymama a saját lányát(anyádat) is "eldobta",miért kellett volna elvárni, hogy az unokával(veled) bármi kapcsolatot tartson.
Engedd el a múltat, tarts megfelelő távolságot,és csak annyit rakjál/vegyél ki ebből a kapcsolatból, ami szerinted megéri.(És zárójelbe megjegyezve,te nem a nagyanyádra haragszol, hanem anyádra, és szegény öregasszonya vetíted ki a haragod)
Én mondjuk szóba sem állnék anyámmal, ha otthagyott volna valahol.És egészen biztos,hogy sehol nem hagynám a gyerekem, kizárólag ha haldokolnék.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!