Szerintetek miből áll a nagyszülő szerep?

Anyósomék 15 perce laknak tőlünk.

Gyermekünk születése óta heti 1* vagy kéthetente 1* jöttek/jönnek át apósommal, de csakis hétvégén jönnek. Anyós munkájából adódóan tudna egyedül hétköznap is jönni,de nem, mindig csak apóssal és hétvégén.

Gyermekünk másfél éves. Apósom kezében még egyszer sem volt a kicsi, ha jönnek is hozzánk vagy mi megyünk hozzájuk csak ül az asztalnál és sörözik, a gyerekhez nem konyít semmit. (Tudom vannak olyan felnőttek akik nem tudnak mit kezdeni egy gyerekkel.)

Nekem csak édesanyukám él, ő is ebben a faluban él mint mi, ő heti többször is meglátogat minket, akár 10 percre is be ugrik két munkája között.

Ha jönnek anyósomék, akkor anyósommal nem lehet kommunikálni, nem kérdez tőlünk semmit, nem érdekli semmi csak a gyerek. Ha én próbálok beszélni hozzá nem figyel rám. Vagy csak hümmög hogy igen. Ne értsetek félre, szeresse a gyereket.

Mondtuk már neki hogy nem szeret ölbe lenni a gyerek, de ő állandóan az ölébe akarja ültetni, majd mikor feszíti magát akkor még jobban magához nyomja hogy ne menjen el. Van, hogy a gyerek egy játékhoz indul, anyós elé tárja a kezét, hogy véletlenül se a játékhoz menjen, ő hozzá menjen,majd magához húzza az ölébe kényszeríti és nem számít hogy nem szeretné a gyerek..

Eleinte mikor még pici volt gyermekünk kérdeztem hogy szeretné e a pelenkát kicserélni, majd mindig lépett hátra két lépést, hogy jajj nem. Már ezt sem kérdezem tőle. Anyukám kérdezi hogy ki cserélheti e.

Sógornőmék egy kisvárosban laknak anyósomékkal (kb 1 km-re), sógornőm mesélte,hogy hozzájuk se jár sűrűbben, a legtöbb idő amikor nem látta az unokát 5 hét volt, vagy ha a mellettük lévő utcában megy lábápolásra akkor beugrik hozzájuk, mondván arra járt és gondolta beugrik. Anyósom is volt hogy a mellettünk lévő városban volt orvosnál, hazafelé jövet beugrott. Egyszer sem volt olyan, hogy hétköznap felhívott volna, hogy otthon vagyunk e mert szívesen át jönne. Nem. Egyedül sose jött (orvostól hazafelé kivétel) csak is apóssal, hétvégén.

Ha férjemnek ezeket szóvá teszem, csak annyit tud mondani, hogy ők ilyenek és már nem fognak megváltozni.

Anyukám már vigyázott a kicsire (mikor férjem pl délutános volt és akkor kaptam időpontot pl fodrászhoz) anyósom még nem. Már kétszer szóvá tette férjem hogy majd az anyja is vigyázzon a kicsire, és én őszintén szólva nem szeretném, ezt mondtam is neki. Már azt is hozzám vágta a férjem, hogy "unja,hogy anyumnak mindent, anyjáéknak semmit". Most a sógornőmmel fogok dobálózni, beszélgettem vele ez ügyben hogy anyós vigyázott e már az ő gyermekükre, a válasza az volt hogy nem és nem is fog.

Túl gondolom én azt,hogy ilyen az anyós? Rosszul érint, hogy nem beszélgetünk ha itt van, vagy akár Messengeren hétköznap hétköznapi dolgokról, mit főztem, merre voltunk ma mit csináltunk stb. Nem kérdezi miket szeret enni a kicsi, igazából nagyon nem is tud róla semmit. És ez bánt. Anyukám kérdez, érdeklődik.

Anyósomnak nincsenek barátnői, nem jár el a munkahelyen és alapvető helyeken kívül sehova. Se kirándulni se rendezvény se semmi. Le is vannak ragadva a múlt században.

Tudom, hogy sokan örülnének ennek, de nekem rosszul esik, illetve nem, nem utálom anyósom, akármennyi sok rosszat írtam most le. Csak kíváncsi lennék, hogy nektek mi a véleményetek.