Szerintetek miből áll a nagyszülő szerep?
Anyósomék 15 perce laknak tőlünk.
Gyermekünk születése óta heti 1* vagy kéthetente 1* jöttek/jönnek át apósommal, de csakis hétvégén jönnek. Anyós munkájából adódóan tudna egyedül hétköznap is jönni,de nem, mindig csak apóssal és hétvégén.
Gyermekünk másfél éves. Apósom kezében még egyszer sem volt a kicsi, ha jönnek is hozzánk vagy mi megyünk hozzájuk csak ül az asztalnál és sörözik, a gyerekhez nem konyít semmit. (Tudom vannak olyan felnőttek akik nem tudnak mit kezdeni egy gyerekkel.)
Nekem csak édesanyukám él, ő is ebben a faluban él mint mi, ő heti többször is meglátogat minket, akár 10 percre is be ugrik két munkája között.
Ha jönnek anyósomék, akkor anyósommal nem lehet kommunikálni, nem kérdez tőlünk semmit, nem érdekli semmi csak a gyerek. Ha én próbálok beszélni hozzá nem figyel rám. Vagy csak hümmög hogy igen. Ne értsetek félre, szeresse a gyereket.
Mondtuk már neki hogy nem szeret ölbe lenni a gyerek, de ő állandóan az ölébe akarja ültetni, majd mikor feszíti magát akkor még jobban magához nyomja hogy ne menjen el. Van, hogy a gyerek egy játékhoz indul, anyós elé tárja a kezét, hogy véletlenül se a játékhoz menjen, ő hozzá menjen,majd magához húzza az ölébe kényszeríti és nem számít hogy nem szeretné a gyerek..
Eleinte mikor még pici volt gyermekünk kérdeztem hogy szeretné e a pelenkát kicserélni, majd mindig lépett hátra két lépést, hogy jajj nem. Már ezt sem kérdezem tőle. Anyukám kérdezi hogy ki cserélheti e.
Sógornőmék egy kisvárosban laknak anyósomékkal (kb 1 km-re), sógornőm mesélte,hogy hozzájuk se jár sűrűbben, a legtöbb idő amikor nem látta az unokát 5 hét volt, vagy ha a mellettük lévő utcában megy lábápolásra akkor beugrik hozzájuk, mondván arra járt és gondolta beugrik. Anyósom is volt hogy a mellettünk lévő városban volt orvosnál, hazafelé jövet beugrott. Egyszer sem volt olyan, hogy hétköznap felhívott volna, hogy otthon vagyunk e mert szívesen át jönne. Nem. Egyedül sose jött (orvostól hazafelé kivétel) csak is apóssal, hétvégén.
Ha férjemnek ezeket szóvá teszem, csak annyit tud mondani, hogy ők ilyenek és már nem fognak megváltozni.
Anyukám már vigyázott a kicsire (mikor férjem pl délutános volt és akkor kaptam időpontot pl fodrászhoz) anyósom még nem. Már kétszer szóvá tette férjem hogy majd az anyja is vigyázzon a kicsire, és én őszintén szólva nem szeretném, ezt mondtam is neki. Már azt is hozzám vágta a férjem, hogy "unja,hogy anyumnak mindent, anyjáéknak semmit". Most a sógornőmmel fogok dobálózni, beszélgettem vele ez ügyben hogy anyós vigyázott e már az ő gyermekükre, a válasza az volt hogy nem és nem is fog.
Túl gondolom én azt,hogy ilyen az anyós? Rosszul érint, hogy nem beszélgetünk ha itt van, vagy akár Messengeren hétköznap hétköznapi dolgokról, mit főztem, merre voltunk ma mit csináltunk stb. Nem kérdezi miket szeret enni a kicsi, igazából nagyon nem is tud róla semmit. És ez bánt. Anyukám kérdez, érdeklődik.
Anyósomnak nincsenek barátnői, nem jár el a munkahelyen és alapvető helyeken kívül sehova. Se kirándulni se rendezvény se semmi. Le is vannak ragadva a múlt században.
Tudom, hogy sokan örülnének ennek, de nekem rosszul esik, illetve nem, nem utálom anyósom, akármennyi sok rosszat írtam most le. Csak kíváncsi lennék, hogy nektek mi a véleményetek.
válasza:Az anyós heti látogatása bőven elegendő.
És a nagymama nem bébi szitter. Főleg, ha még dolgozik.
válasza:20:
Anyósom is hetente jön, de nem ismeri a gyereket, mert a saját akaratát akarja rányomni, pl az ölelés is ilyen ugye... Meg azt, amit a férjem 40 éve csinált, mert biztos klónoztam őket, és ez a gyerek miért nem úgy eszik, alszik, stb... Szóval az, hogy hányszor megy, nem jelenti azt, hogy ismeri is... pláne egy másfél éves gyerek, aki még nem biztos, hogy el tudja mondani, mit akar
válasza: válasza: válasza:Mindegy, hogy milyen a munkája, az egészsége vagy a természete, ha benne nincs meg a vágy, hogy a gyereket neki megfelelő módon szeresse és szorosabb kapcsolatba kerüljön vele/veletek, akkor te semmit nem tehetsz. Ne bántson a dolog, rá nem illik az általad elképzelt szerep, ennyi.
A férjeddel viszont rendezni kéne, hogy kire mikor bízzátok a kicsit, mert hiába akarja odaadni az anyjának, ha ő meg nem vágyik rá.
Nekünk kétféle nagymama jutott. Az egyik már aggódik és másfél órát vezet, ha 2-3 hete nem látta az unokáit, felőle a nappaliban is lehet játszani vagy kirándulni, csak együtt legyen. Nála aludtak is már, rájuk szabott étrend, program, körülmények várták őket. A másik mama ráér, és csak hívásra jön (becsületére mondom, hogy akkor jön), de magától nem nyitja ránk az ajtót. Ő simán elvan 2 hónapig az unokák nélkül. Ez azért átlagos, mert ilyen időközönként van valami családi ünnep, amire elhív minket is, mint rokonokat. Egyikük sem jobb vagy rosszabb, mások az igényeik.
válasza: válasza:Sz*rkavarás a köbön. Feleslegesen gerjeszted a feszültséget, mert nem bírod elfogadni, hogy az emberek nem egyfélék, nem mindenki olyan, mint az anyád nem is kell annak lenni. Megy rendszeresen, játszik a gyerekkel, akkor az a baj, hogy rá figyel, nem rád, máskor meg az, hogy nem foglalkozik a gyerekkel, neked tényleg semmi nem jó?
Ilyenkor szomorodom el mindig, hogy nekem csak fiaim vannak, mert a menyek 90%-a így áll az anyóshoz, hogy ha nem úgy viselkedik teljes mértékben, mint az anyja, akkor csinálni kell vele a balhét, utálni, leszólni, szóval biztos nem leszek jó, bármit teszek, majd én leszek a kiutált nagymama, aki nem vigyázhat az unokára.
Nézz már magadba kicsit, kérdező!
válasza:A leírás alapján nem értem teljesen, mi a kérdésed, úgyhogy csak a kezdő kérdésre mondom a véleményem: Ahány ember, annyiféleképpen éli meg a nagyszülőséget. A pótmamától addig, hogy tesz az unokára bármi lehet. A legrosszabb esetben még árthat is neki. Az alaptermészetétől, a viszonyotoktól és a körülményektől is függ.
Ha a szerepet nézzük: egy nagyszülő szerintem lehet engedékenyebb, kicsit jobban kényeztetheti az unokát, mint a szülő, hiszen vele ritkábban vannak, egyébként sem az ő dolga a gyereknevelés. Ez nem azt jelenti, hogy el kell rontania a gyereket, direkt szembe kell mennie a szülők akaratával és elveivel (ez szerintem gáz), hanem olyanokra gondolok, hogy mi nem adtunk az 1 éves gyereknek még hagyományos értelemben vett édességet, a nagymamák szerettek volna. Így az lett az egyezség, hogy amit ők sütnek, abból kaphat, a bolti cukorbombákat mellőzték. Nem hiszem, hogy a nagyi heti egy piskótájától indult el a romlás útján a fiunk, de ha mi adtunk volna neki 1 évesen naponta csokit, az nem szolgálta volna a javát. A gyerekfelvigyázás szerintem nem elvárható, de ha szeretné és megbízható, akkor ez is tartozhat a nagyszülőséghez. Ez annyira többtényezős, hogy nem lehet kijelenteni, hogy a nagyszülői szerep része-e. Nálunk a nagymamák megbízhatóak és jól bánnak a gyerekekkel. Rájuk - kis túlzással - bármikor, bármennyi időre rábíznám a nagyobbikat, ha szeretnék (a kicsi még baba). A nagypapákra talán 10-15 percre merném úgy, hogy a közelben vagyok, mert türelmük sincs és a figyelmük is hamar lankad. Apám pár percen belül elkezdi a telefonját nyomkodni, a gyerek pedig csinál, amit akar. Apósom nagyon sokáig nem is tudott mit kezdeni az unokájával, még most sem foglalkozik vele sokat. Ő ilyen, egyébként jó ember és büszke az unokákra.
válasza:Tegyük tisztába a dolgokat.
Attól mert édesanyád érdeklődik, anyóstól ne várd el.
Ő egy teljesen más személyiség, más neveltetés, más generáció.
Nem lehet mindenkitől elvárni, hogy igazi nagymama típus legyen, azt se, hogy szeresse az unokát, vagy szeressen egyáltalán időt tölteni vele, vagy egyáltalán te mint a menyecske érdekelje.
Egy alkesztól pláne ne várj el semmit.
Viszont ha a férjed ilyen környezetben nőtt fel, nagy valószínűséggel ő sem különb a szüleinél.
Viszont
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!