Szerintetek miből áll a nagyszülő szerep?

Nagyszülői szerep? Én abban az álomvilágban voltam, hogy olyan, mint amit nekünk biztosítottak gyerekkorunkban a nagyszülők..

Nálunk csak a 2 nyugdíjas "mama" van, egy városban lakunk, de mindkettő magasról tesz az unokára.

Viszonyunk jó volt előtte, nem emiatt ilyenek,mindig rágták a fülünket, hogy mikor jön már az unoka.

Még érkezett, ennek ellenére egyikőjük sem jön.

Anyámmal is már azon a szinten vagyok, hogy heti 1x bejön 5percre unokázni, én már hozzá se szólok inkább, mert azt nem tenné zsebre.

Tipikusan az az eset, mikor csak azért rossz minden, mert az anyós csinálja.

Nem toppan be váratlanul -ez szerintem nagyon is jó-

Az unokájához megy és vele is foglalkozik míg ott van.

Mért kellene neki pelenkázni, ha te is ott vagy?

A saját lányát sem helyezi előrébb mint titeket! De már ez se jó!

Ha nem akar vigyázni egy pici gyerekre, el kell fogadni.

Az, hogy nincsenek barátnői meg, hogy nem jár kirándulni, ez nem tartozik a tárgyhoz, de ideírod, mert ezzel is rossz színben tudod feltüntetni!

Nem járkálnak a nyakadra, nem bántanak, nem szólnak semmi rosszat, de mégis milyen rosszak!

Szerintem itt inkább az a gáz, hogy a férjed puffog, hogy miért vigyáz rá a te anyád és miért nem az övé.... Hát mert ha nem ismeri a gyereket, akkor hogy lehetne rábízni?...

Anyósom ugyanezt az odahúzom játékot csinálta, amíg egyszer ki nem akadtam... Azóta szerencsére abbahagyta, bár most megszületett a kicsi, és megint kezdi az okoskodást.... El kell neki mondani, hogy attól, hogy odahúzza, nem fog hozzá kötődni a gyerek, meg odamenni, csak az ellenkezőjét éri el vele... (Persze nálunk jött erre az, hogy neki már semmit sem lehet és különben is az ő unokája.... Igen, aki egy különálló ember, aki dönthet arról, hogy akar e valakivel ölelkezni, odamenni, puszit adni....)

Ja, ők akartak rá már kicsinek is vigyázni, mert akkor nem kell betartani, amiket mondok...

Én inkább azon gondolkodnék el, a férjem miért akarja olyanra bízni a gyereket, aki nem is ismeri és láthatóan nem is akar rá vigyázni, vagy ha vigyázna rá, akkor képes lenne e betartani, amiket kértek. (Pl nincs csoki, nincs tv, vagy ha kimegy, akkor adjon rá sapkát, stb..)

Velem a nagyszüleim sajnos nem nagyon foglalkoztak, főleg nem a nagypapám. Hiába élnek 15 km-re.

Én nagyon akartam volna, hogy nekem is legyen normális mamám/papám, aki felém néz gyakran, akikkel lehetne ünnepelni nagycsaládként a karácsonyokat, húsvétokat.

Sajnos ez abban nyilvánul meg, hogy nekem ez kimaradt, hogy a párom nagyszülei felé nagyon nem tudok nyitni. Kedvesek, csak sajnos mivel nekem olyanok jutottak, akik nem törődnek velem, így nekem szokatlan az, hogy vannak olyan nagyszülők, akik tudják úgy kezelni az unokáikat, mintha a saját gyerekeik lennének. Valahol ez legbelül bánt is.

Szóval szerintem, anyósod igazán törődhetne a gyerekeddel, mert az egészséges fejlődéshez nem elég egy gyereknek az, hogy a felnőttek közül csak a szüleivel van szoros kapcsolatban. Később meg ha lát arra példát, hogy másoknak ott vannak a szerető nagyszülei, neki is rossz érzés lesz lehet, hogy neki miért nincsenek ilyenek.

Szerintem a nagyszülők szerepe abból áll, hogy

-rendszeresen időt töltsenek az unokájukkal, a gyerek szülei jelenlétében, vagy ha alkalmasak rá, akkor önállóan, a szülök nélkül. A kicsi emlékezni fog a nagyszüleire, ha időt töltenek együtt, később is emlékezni fog rá, hogy itt meg ott voltunk a nagyival. A nagyszülők olyan élményeket, tudást, gondolatokat adhatnak a kicsinek, amiket csak egy nagyszülő tud.

-A nagyszülők vigyázhatnak esetleg a gyerekre, amíg a szülöknek pl orvoshoz kell menni, ezzel levehetnek egy terhet a szülök válláról, hogy ne kelljen a munka mellett átrendezni az egész napot. Ezt persze, ha a nagyszülő már nem dolgozik, hanem ráér és egészséges. Néha bevásárolni a gyerek nélkül is kikapcsolódás lehet.

-Most tovább megyek, de ha a nagyszülő alkalmas rá, akkor esetleg a szülök el tudnak menni kikapcsolódni a gyerek nélkül. Nem úgy értem, hogy ingyen babyszittert kell látni a nagyszülőkben, de néha néha, ha úgy alakul, és a nagyszülők egészségesek, akkor szerintem beleférne, hogy segítsenek azzal a szülőknek, hogy bevállalják a gyerekeket egy-egy estére. Nem csecsemő korukban, de mondjuk 3-4 éves korukban már simán. A gyereknek kell az, hogy a szülei kiegyensúlyozott kapcsolatban legyenek, hogy érezze, hogy a szülei nélküle is "létezhetnek", hogy megengedik maguknak, hogy időt töltsenek kettesben, hogy boldogok. Ez hozzájárul ahhoz, hogy felnőttként ö is meg merje engedni magának, hogy jól érezze magát, ne legyen lelkiismeretfurdalása az "én idő" miatt, hogy kiegyensúlyozott lehessen.

Ismerek olyan családot, akinél így segítenek be a nagyszülők. A szülök nem látnak ingyen babyszittert a nagyiban, a nagyi nem érzi kihasználtnak magát, hanem örömmel tölti el, hogy a szülök bíznak benne. A szülök tudják, hogy ha valami van, akkor számíthatnak a nagyira.

Èn egyszer kértem meg az anyámat, többet nem fogom. Megkaptam, hogy magamnak szültem, ö nálunk nem tud aludni, neki se segített senki, ö is sz.pott, sz.pjak én is. Ami nem igaz mert emlékszem, mennyit voltunk mi gyerekként a nagyszüleimnél.

A gyerekem egyszer nem aludhatott ott nála, pedig többször kérte a kicsi, hogy had aludjon ott. Akkor jön hozzánk, amikor neki megfelel. Van, hogy hetekig nem. Nem dolgozik, ideje lenne jönni, pénze is van.

A férjem szülei másik országban élnek, évente egyszer 1 hétre találkozunk.

Csak azt sajnálom, hogy a kicsim nem érti, miért nincs jelen az életében a nagyszülő.

Amit az idősödő NŐ-FÉRFI akar, abból, nem abból, mait TI rájuk tolnátok.

Pl teljesen rendben van, ha nyugdíjas korukra magukkal akarnak foglalkozni, nem az unokát bébiszittelni, csak mert anyuci így gondolja ;)

Ahány ember, annyiféle nagyszülői szerep. Nem vedlik át hirtelen mindenki egyenszemélyiséggé attól, hogy unokája született.

Engem kiakasztana, ha anyósom heti többször beugrálna, és az is, ha váratlanul. Ugyanezeket hamar megelégelném a saját anyámtól is. Ne hívogasson senki azért sem, hogy mit főztem, mert ez a semmiről beszélgetés sem a világom. Az anyósod pont ideális lenne ahhoz, hogy ne menjen az agyadra. Neked pedig pont ez nem felel meg. Lehetsz olyan, hogy ezek jólesnének neked, de nem csinálhatsz belőle elvárást, és el kéne fogadnod, hogy más emberek másmilyenek, de attól még nem rosszak.

Az egyetlen valóban rossz dolog, amit az anyósodról leírtál, az az, hogy erőszakolja a gyerekre az ölelgetést.

Még csak azt sem gondolom, hogy a heti egyszeri unokázás ne lenne elég kapcsolat az alkalmankénti rábízáshoz vagy akár ottaltatáshoz.

A férjednek pedig minden bizonnyal az esik rosszul, hogy az ő anyja le van írva, és kitaszítotti szerepet kap a nagyszülőségben. Még akkor is, ha ez részben az anyján is múlt. Neked is rossz lenne látni, ha a férjed boldogan tolná az anyjához a gyereketeket unokázni, azon lenne, hogy minél jobban szeressék egymást, a te anyádhoz meg nem kell menni, nem fontos, nem jó mama, minek ő.

Tőlem is távol áll anyósom, és vannak olyan dolgai, amik irritálnak vagy fárasztanak. Igaz, a saját anyám sem egy mintanagymama. De ha annak is látnám, akkor sem férne az arcomra, hogy olyan feltűnően kivételezzek vele. Jelenleg anyósom valamivel többet unokázik, mert őt jobban érdeklik, és jobban rá is ér. Ez még így is heti egyszer néhány óra, nekünk többre családilag nincs kapacitásunk.

Idegesít, hogy folyton nekünk kell odahordani a gyerekeket, mert ő megmakkan, ha ki kell mozdulnia, idegesít, hogy rettentően nyalja a gyerekek seggét, és majomszeretettel szereti őket. Dehát istenem. A gyerekek is szeretnek vele lenni. Kicsit nekem is rosszulesik, hogy a saját anyám láthatóan másodlagos nagymama, de nem fogom anyómhoz ennél ritkábban engedni a gyerekeket csak azért, hogy neki se legyen jobb. Viszont nem fogom heti többször sem odahordani neki, és anyám arcába vágni, hogy "mert ő jobb nagymama mint te". Érdeklődés és törődés szempontjából jobb, és vannak olyan dolgok, amikben meg rosszabb, például a túlféltésével meg a jajgatásával. Szerintem ahogy nőnek a gyerekek, eljön majd az a pont, hogy zavarni is fogja őket, hogy mama szemében még mindig kétévesek. Mindkettő nagymamával igyekszem tartani egy értelmes arany középutat a találkozások számát illetően. Bébiszittelést, meg nekem énidő biztosítást pedig nem várok el nagymamai szerep címén.

"miért vigyáz rá a te anyád és miért nem az övé.... Hát mert ha nem ismeri a gyereket, akkor hogy lehetne rábízni?."

????

Nem évente 3-szor megy a nagymama, hanem hetente, kéthetente. Az én anyósomék is ennyiszer találkoznak a gyerkeinkkel, mert ők sem 5 percre laknak, és semmi probléma nincs, amikor vigyázni kell rájuk néha, ott szoktuk hagyni nekik, a nagy már ott is alszik, pedig ritka, hogy egy héten kétszer is találkoznánk.

Nem idegenek, csak mert az anyós nem jár oda folyton kéretlenül.

#20

Maximálisan egyetértek. Néhány órás, vagy nagyobb korban akár néhány napos otthagyáshoz nem feltétele az "eléggé ismerésnek" a gyerek életében való napi szintű részvétel. Ehhez bőőőven megfelel a heti is.

Arról nem is beszélve, hogy nyitottabb gyerekeknél eljön az az idő, mikor anya havi egyszer látott barátnőjénél, vagy az évente kétszer látott távoli rokonoknál is tök szívesen ottaludnának ha szimpatikus, pont azért, mert új, és szeretnek ismeretlennebb helyen/emberekkel lenni. Nem kell annyira félteni a gyereket attól, hogy új helyzetekbe kerüljön, és eltöltsön két órát olyannal, aki bundás húst mond rántott hús helyett, máshogy löki a hintát a játszótéren, és nincs nála Disney Channel, csak m2.