Idős korára minden ember rosszindulatú lesz?

Mióta meghalt nagypapám, nagymamám egyedül maradt. A családja (lánya, az ő férje, és mi unokák) heti 1-2x meglátogatjuk, szeretjük, segítünk neki amiben csak tudunk (bevásárlás, ügyek intézése, ház körüli munkák, stb). Azt hittük, ő is szeret, és ismer minket annyira, hogy nem feltételezne rólunk semmi rosszat.

Azonban visszahallottuk, hogy a hátunk mögött mocskol minket, szid, ismerősöknek és rokonoknak egyaránt. Olyan dolgokat terjeszt, amik nem igazak, sose voltak és sose lesznek úgy.

Nagyon csalódottak lettünk, amikor a fülünkbe jutott, mert nem ezt vártuk volna tőle. El se akartuk hinni először.

Konkrétan olyanokat gondol rólunk, hogy a pénzére pályázunk, mert gonoszok vagyunk.

Ez normális folyamat, hogy unalmukban és magányukban az emberek ennyire megkeseredettek lesznek, hogy mindenben és mindenkiben csak a rosszat látják?

Hogy lehet ezen segíteni, ha ráadásul nem is a szemünkbe mondja soha, ha valami baja van? Előttünk úgy csinál, mintha minden rendben lenne: ilyen-olyan sütemény, meg kedves szavak és történetek. De ha nem vagyunk ott, akkor meg káromkodva szid minket. Mitől lesz ilyen egy ember, és hogy lehet megakadályozni, vagy valahogy visszafordítani ezt?

Talán az a megoldás, ha kitálalunk neki, hogy tudunk mindenről, amit rólunk mond? Vagy úgyis csak letagadná, ezért semmi értelme?

Különben tényleg nem találjuk a magyarázatot erre a viselkedésre. Mert annyira pedig még nem is öreg (73 éves), hogy demenciára kéne gondolnunk. Szerintem egy ilyen korú embernek még tisztán kellene tudnia gondolkodni, és nem kitalálni mindenféle abszurd összeesküvés elméleteket.

Elhiszem, hogy rossz egyedül, de ez ennyire megváltoztatja egy idős ember gondolkodását, hogy még a szeretett lányát és az unokáit is képes rossz színben látni?

Vagy lehet, hogy eleve is ilyen természete volt, csak ezidáig el tudta rejteni, de most felszínre tört?

Ráadásul még csak kb fél éve van egyedül, mert akkor halt meg papám. Lehet, hogy ez idővel csak még egyre rosszabb és rosszab lesz nála, minél régebb óta lesz egyedül? :(

Kérlek, meséljétek el hasonló történeteiteket, ha vannak, hátha adna egy kis vigaszt ebben a nehéz időszakban az, hogy nem csak nálunk történnek ilyesmik.

Köszönöm előre is, valamint minden további segítő szándékú gondolatot és tanácsot is!