Idős korára minden ember rosszindulatú lesz?
Mióta meghalt nagypapám, nagymamám egyedül maradt. A családja (lánya, az ő férje, és mi unokák) heti 1-2x meglátogatjuk, szeretjük, segítünk neki amiben csak tudunk (bevásárlás, ügyek intézése, ház körüli munkák, stb). Azt hittük, ő is szeret, és ismer minket annyira, hogy nem feltételezne rólunk semmi rosszat.
Azonban visszahallottuk, hogy a hátunk mögött mocskol minket, szid, ismerősöknek és rokonoknak egyaránt. Olyan dolgokat terjeszt, amik nem igazak, sose voltak és sose lesznek úgy.
Nagyon csalódottak lettünk, amikor a fülünkbe jutott, mert nem ezt vártuk volna tőle. El se akartuk hinni először.
Konkrétan olyanokat gondol rólunk, hogy a pénzére pályázunk, mert gonoszok vagyunk.
Ez normális folyamat, hogy unalmukban és magányukban az emberek ennyire megkeseredettek lesznek, hogy mindenben és mindenkiben csak a rosszat látják?
Hogy lehet ezen segíteni, ha ráadásul nem is a szemünkbe mondja soha, ha valami baja van? Előttünk úgy csinál, mintha minden rendben lenne: ilyen-olyan sütemény, meg kedves szavak és történetek. De ha nem vagyunk ott, akkor meg káromkodva szid minket. Mitől lesz ilyen egy ember, és hogy lehet megakadályozni, vagy valahogy visszafordítani ezt?
Talán az a megoldás, ha kitálalunk neki, hogy tudunk mindenről, amit rólunk mond? Vagy úgyis csak letagadná, ezért semmi értelme?
Különben tényleg nem találjuk a magyarázatot erre a viselkedésre. Mert annyira pedig még nem is öreg (73 éves), hogy demenciára kéne gondolnunk. Szerintem egy ilyen korú embernek még tisztán kellene tudnia gondolkodni, és nem kitalálni mindenféle abszurd összeesküvés elméleteket.
Elhiszem, hogy rossz egyedül, de ez ennyire megváltoztatja egy idős ember gondolkodását, hogy még a szeretett lányát és az unokáit is képes rossz színben látni?
Vagy lehet, hogy eleve is ilyen természete volt, csak ezidáig el tudta rejteni, de most felszínre tört?
Ráadásul még csak kb fél éve van egyedül, mert akkor halt meg papám. Lehet, hogy ez idővel csak még egyre rosszabb és rosszab lesz nála, minél régebb óta lesz egyedül? :(
Kérlek, meséljétek el hasonló történeteiteket, ha vannak, hátha adna egy kis vigaszt ebben a nehéz időszakban az, hogy nem csak nálunk történnek ilyesmik.
Köszönöm előre is, valamint minden további segítő szándékú gondolatot és tanácsot is!
Köszi a válaszokat!
#2 Ha magára hagyjuk, tényleg nem marad senkije sem. Mi nem akarjuk ezt megtenni vele.
Próbáljátok vele tisztázni.
Az is lehet, hogy "adják alá a lovat".
Idős korára sokan pesszimisták lesznek. Főleg, ha sok negatívumon mentek át. Hogy meghalt a párja, elég nagy negatívum. Lehet, hogy ez váltotta ki. És erre még jöhet a demencia.
Szerintem a gyász tehet ilyet. Fél éve van egyedül, az nem sok, éppen ezért még nem dolgozta fel a férje elvesztését, nem véletlenül van a gyász-év.
Legyetek mellette, szeressétek továbbra is, meg fog nyugodni idővel.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Azt még fontos tudni, hogy nem igazán gyászol. Papám eléggé uralkodott fölötte, úgyhogy 54 évig élt ilyen elnyomásban mellette.
Tehát most úgymond végre "kiszabadult", azt csinálhat amit akar. Ezt ő egyáltalán nem bánja.
Csak az egyedüllét zavarja, mert soha életében nem volt még egyedül korábban. Fél is, főleg éjszakánként, napközben meg unatkozik. Szóval ez a baja csak, hogy egyedül van, nem az hogy hiányozna a férje.
De a szomszéddal, aki a barátnője, minden nap összejárnak, beszélgetnek kicsit. Mi meg heti 2x megyünk.
Ezen kívül van csak egyedül, bár a ház körül mindig talál valami munkát, amivel elfoglalja magát, mert sok dolog van a kerttel is.
De van egy cicája, akit nagyon szeret és egész nap őt eteti, úgyhogy teljesen azért nem magányos. Vele is szokott beszélgetni.
Van 100+ tévécsatornája, de csak a mónika show-t meg ilyeneket néz, ezen kívül nem érdekli szinte semmi más a tévéből.
Én utálom az ilyen műsorokat, már arra is gondoltam, hogy mivel ezeket nézi, abból tanulja el azokat amiket mondani szokott rólunk..
Egyre gyakrabban felejt el dolgokat egyébként, szóval lehet, hogy tényleg az agyával van valami, vagy kezdődő demencia.
Régebbi sztorikra nagyon jól emlékszik, de arra például nem mindig, amiket ő mond, vagy mondott mostanában.
Van, hogy szavak nem jutnak eszébe. Sokat gondolkodik, de csak körülírni tudja, hogy milyen tárgyra gondol, mert nem jut eszébe a neve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!