A következő nyaram már jobb lesz mamám nélkül?

Március közepén hunyt el, 81 évesen, gyors leépülés után, a halála előtti hónapokban már otthonban lakott, nem is tudom, hogy megismert-e, amikor látogattam. Ez az első nyaram nélküle, tavaly még minden oké volt. Egy utcányira lakott tőlünk, minden nap(amikor éppen otthonvoltam és nem koliban, de ja, nyáron minden nap ott voltam) látogattam kiskoromtól kezdve. Ő volt az utolsó olyan családtagom, akivel lehetett életképesen beszélgetni (egyébként a szüleim még élnek, csak a kapcsolatom velük... hát ja, jó szr). Amíg a tanévnek vége nem lett és haza nem költöztem a koliból, annyira fel sem fogtam, hogy hiányzik, lefoglalt a sok óra, majd a vizsgaidőszak, a szociális életem. Most viszont napról napra egyre szrabbul érzem magam, hazamegyek melóból, már amikor nem home officból tolom, és utána tök üres az életem. Sétáltatom a kutyám, néha talizok a kevés közeli barátommal (introvertált vagyok alapvetően, tanév közben tökre lefáradok annyira, hogy a szünetben ne járkáljak el random haverokkal, csak közeli barátokkal, és az elég is), olvasok, csinálom a kis hobbiaimat, de már nincs kivel dumálni minden nap. Mármint úgy hosszan és tartalmasan.

Csak az első nyár ilyen nehéz, vagy a következő is ilyen jó szr lesz...?

Már arra is gondoltam, hogy megpróbálok otthonról jó messze dolgozni, mert úgy kevésbé hiányozna... Csak nem tudom, hogy ez mennyire segít.