Van ilyen helyzetben jó vagy rossz döntés?
Nagypapám kórházban van, kb. másfél hete. Idősek otthonából került át, sajnos mind tudjuk miért... Már nem eszik/iszik, nem ül fel, csak fekszik, nem kommunikál. Ezeket a családomtól tudom. Én már nem mentem be hozzá. 37 éves vagyok, világ életemben napi szintű kapcsolatban voltam a nagyszüleimmel, nagyon jó viszonyban voltunk. Én nem bírnám ki, hogy így lássam. Úgy érzem , "könnyebb" úgy elengednem, hogy még 1 hete beszéltem vele, és akkor még tudatánál volt, mondott pár mondott nekem, ami kedves volt, majd elmondtuk a másiknak, hogy sok puszit küldünk majd leraktuk a telefont. Utána lett rosszul 2-3 nappal később, most pedig már "csak várunk". Rengeteg sírok itthon, nagyon fáj, hogy már nem lesz az életemben, de egyszerűen képtelen voltam/vagyok bemenni, nem akarom így látni.
Mit gondoltok? Meg fogom valaha ezt bánni? Van jó vagy rossz döntés ha ilyen helyzetről van szó? A családban van, aki mélységesen elítél emiatt, de szerencsére pl. A szüleim és a férjem egyáltalán nem, azt mondták mindenki maga tudja, hogyan akar elbúcsúzni.
válasza:Nekem ez nagyon önző hozzáállás, hogy nem akarom így látni.
Gondolod, hogy ő akar így feküdni? Egyedül tölteni az utolsó napokat, mert a felnőtt családtagja nem akarja így látni?
válasza: válasza:mindenki maga tudja, hogyan akar elbúcsúzni
Te pl sehogy.
válasza:Nincs még ilyen tapasztalatod, azért gondolod, hogy ez veleégne az agyadba. De igazából csak magára hagyod a nagyapádat.
Én bementem a mamámhoz a kórházba, mikor nagyon beteg volt, kérdés sem volt, pedig rosszul vagyok a szagtól, a tűktől, az infúzió látványától. Ott ült az ágyán, összetörve, kócosan, csövekkel és sírt. Odamentem és megfésültem. Megrezzent az érintéstől, de aztán átsuhant az arcán egy mosoly. Ő még ember, nem undorodok tőle és a méltóságát is visszakapta a fésüléstől. Utána viccelődött és pletykált a szobatársakról. Azok a percek neki mindent jelentettek.
Te ezt veszed el a nagyapádtól az önös félelmed miatt.
Mindenki nagyon okos itt, és természetesen mindenki másképp gondolja. Ezen én is átmentem 2020-ban, amikor a nagynéném hívott, hogy kint volt a papánál az orvos, és azt mondta, hogy kb. egy órája van, menjünk elbúcsúzni, ha szeretnénk. Nem tudtam menni. Képtelen voltam.
A kérésedre a válasz: NEM BÁNTAM MEG.
Emlékszem rá, úgy ahogy utoljára láttam. Tudtuk, hogy mi fog történni, tudtuk, hogy amikor látom, mindig úgy mentem és úgy köszöntem el, hogy nem tudtam, tudtuk, hogy ez az utolsó-e vagy sem.
Azóta is szeretem, szeretettel gondolok rá, érzem, hogy nekem ez így volt jobb. Nem kértem tanácsot senkitől, én magammal el tudtam számolni.
Szerintem ne ezen agyalj, ha Neked így jobb, cselekedj így.
válasza: válasza: válasza:A kerdésedre válaszolva, nincs ilyenkor jó v. rossz döntés.
Neked kell érezned mire vagy lelkileg képes.
A döntéseink pillanatában nem tudhatjuk helyesen cselekedünk-e.
Az idővel kiderül hogy, hogyan érzünk és hogyan tudjuk feldolgozni múltbéli döntéseinket.
válasza:Ha van, aki bemenjen hozzá, nincs mindig egyedül, akkor nem lesz semmi gond, ha te nem mész be.
Legalább úgy marad meg az emlékeidben, amilyen igazából volt.
Ez csak akkor lenne rossz, ha nem menne hozzá senki. Akkor jó lenne bemenned, hogy ne legyen egyedül.
Egyébként nekem az egyik papám direkt kérte, hogy senki se menjen be hozzá, mármint az unokák közül. Nem akarta, hogy úgy lássuk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!