Tényleg el kell viselnem a sok sértést a betegségére hivatkozva? Vagy lehet nem is beteg, csak bunkó?

Nagyanyámmal sosem volt jó kapcsolatom. Gyerekkoromban sokszor volt bunkó velem, beszólt, csúnyán beszélt nekem anyámról, aztán mikor nagyobb lettem már nem kerestem emiatt, és ő sem engem.

Öregségére megkeresett, hogy rendezze a viszonyt, aminek nagyon örültem, jól is indult minden, aztán pár hónap után elkezdett nem konzekvensen viselkedni, ígérgetni, adott is nekem dolgokat, amiket sértődötten visszakért stb.

Visszaadtam neki amiket adott, és megjegyeztem neki, hogy nekem nem kell semmi, ahogy eddig sem kellett, de ilyet ne csináljon, hogy ígér nekem mindenfélét, meg ad nekem ajándékot, aztán visszakéri sértődve, akkor inkább ne adjon semmit, nekem úgy is jó.

Erre mindenféle önző dögnek elmondott és a fejemhez vágta, hogy egyébként is csak azért vagyunk jóban, mert ő megkeresett, mivel én leszartam a fejét. Erre mondtam, hogy igen, mivel egész gyerekkoromban rosszul bánt velem, amire annyit mondott, hogy "talán akkor kellett volna kinyitnod a szádat, nem most".

Na, most ezek után én nem akarok találkozni vele, meg kapcsolatot tartani nagyon, de a szüleim szerint valószínűleg demens és nem tudja, miket beszél. Diagnózis nincs, persze, lehet ettől még igaz, nem tudom. Mint mondtam, sosem volt egy kedves nő, nem lepődnék meg, ha alapból volna ilyen. Mindenesetre, ha beteg is, tényleg be kell nyelnem ezeket és tartsam a kapcsolatot? Ti mit tennétek?