Milyen nagymama az, aki nem szereti az unokáját?

Az érzéseket nem lehet irányítani.

Az én apai nagyagyám sem szeret sem engem, sem az unokatestvéremet, a gyereink felől sem érdeklődik soha, ez van, így nőttünk fel, így nem hiányzik

Senkit nem kötelező szeretni.

Én pl utáltam az öcsémet, mert még hatévesen is mindenen hisztiző kis ideggörcs volt. Bocs, nem érdekel, hogy a tesóm, a falra másztam tőle. Miért kéne szeretnem azt, aki állandóan visít (nem SNI-s, csak nev.anyám egyszer nem szólt rá semmiért)?

Milyen, milyen...

Nyílván egy érzelmi nyomorék, mert attól, hogy téged utál - mert az a szerencsétlen kisgyerek pont rád hasonlít - azért bánhatna jól, emberségesen az unokájával.

Mert ugye a fiából is van az a gyerek.

Tehát, ha nem is "rajongásig imádja" viselkedhetne vele úgy, hogy a gyereknek ne fájjon.

A banya nem fog változni, te pedig jobb ha nem erőlteted a találkozásokat.

Ennyi.

Mondjuk én könnyen túlteszem az ilyenen magam, akár a gyerekemet érintő helyzetben is.

Ha nem kellünk a rokonnak, sz@rom le. Majd szeretjük az apjával helyette is.

A gyerekeim nem érintettek, én voltam a mellőzött unoka anno.

kerdezo engem az anyam mar akkor utalt amikor terhes volt velem es ezt meg is mondta nekem kesobb tobb alkalommal.

az unokajat se szerette soha 5 eves volt amikor eloszor volt nala 1 hetig soha tobbet. a szeretetet nem lehet se kieroszakolni se kierdemelni.