Folyton írják hogy milyen áldás a nagymama, mennyire szereti az unokáját és fordítva. Na az én gyerekem utálja és nagyiék is viszont. Vannak ilyen nagyik nálatok is?

Nálunk az egyik nagyszülőkkel tökéletes a kapcsolat. Imád ott lenni.

A másik nagyiknál nem szeret, és ezért nem is alakult ki olyan szoros kapcsolat velük. Nem kedvesek, ezért rosszul érzi ott magát. Még a papával elvan, mert ő normális. De a mama nagyon barátságtalan. Ami fura, főleg egy kisgyerek felé.

Nálunk az anyai nagyszülőket imádja, szeret ott lenni, sokszor ott is alszik

Az apai nagyszülők.. hát a nagymamát útálja. Nem szeret vele lenni.

(Mivel elváltak) a nagypapát ritkán látja. Vele semleges a kapcsolata.

Most függetlenítsünk el attól, hogy vannak emberek, akik nem bírják a gyerekeket, ők nagyszülőként sem lesznek mások!Ők más téma.

Normál esetben a gyerek pont úgy viszonyul a nagyszülőhöz, amit otthon a szülőtől- kiemelten az anyjától - hall róla. Egy utált anyóst, a gyerek nem fog szeretni, különösen, ha ritkán találkoznak, mert nem tud kialakulni a kötődés.

Egy idegenkedő, barátságtalan, hisztis gyerek meg nem lesz soha a nagyszülők szíve csücske.

Nekem a lehető legjobb viszonyom volt az egyszem nagymamámmal, mindennél jobban szerettük egymást, az öcsémmel viszont nem tudtak mit kezdeni egymással. Mama akármennyire próbálkozott meg is mondta, hogy egyszerűen nem tudja ugyan úgy szeretni mint engem, öcsém sem szerette őt, folyamatosan ordított ha nála kellett aludnia 1x-2x hiába voltam ott én is. Belém kapaszkodva ordított. És nem 1-2 évesen, hanem már egészen nagyobbként is.

Én kb belehaltam amikor a mama meghalt, öcsém meg mint aki fellélegzett, hogy huh, végre nem kell többet menni hozzá.

Mama sose bántotta még szavakkal se, de tényleg nem jöttek ki.