Hogy lehetséges, hogy az unokáját nem szereti egy nagymama?
32 éves nő vagyok. A nagymamám mostanában nem tudom miért, de sokszor eszembe jut. Ő most már az egyetlen élő nagyszülőm, de sosem szeretett, és ezt kimondatlanul éreztette velem. Állítólag már a megszületésem előtt veszekedett anyámmal, hogy minek még egy gyerek, elég a tesóm. Kislányként folyton belém kötött, csak a rosszat látta bennem, lenézett, többször kihangsúlyozta milyen kövér vagyok, hogy miért tanulok rajzot, választottam volna értelmesebb szakot. (Hozzáteszem, soha egy fillérel sem járult hozzá a tanulmányaimhoz, hogy joga legyen ilyet kijelenteni, de senki nem is várt tőle pénzt.) Az előzményekhez hozzájött, hogy neki mindig is a nagybátyám volt az atyaúristen, amit a lánya csinált, az semmi nem volt jó. A nagybátyám gyerekeit elkényeztette a nagymamám, velem és a tesómmal nem foglalkozott, csupán a látszatra adott a nagypapám kedvéért, aki egyformán nagyon szerette mind a négy unokáját, de sajnos ő már nem él. A nagypapa halála óta a nagymamám magától nem telefonál nekem, mindig én kerestem, de csak a nagybátyám gyerekiről áradozott a telefonban, meg a másik kettő mellé fogadott cigánygyerekeiről. Soha nem kérdezett vissza tőlem, hogy és én hogy vagyok, rendben vagyok-e, ha magamtól mondtam, akkor meghallgatta, de sohasem kérdezett vissza. Úgy döntöttem 10 évvel ezelőtt, hogy én itt befejeztem, nem keresem többet. Mondanom sem kell, hogy ő sem érdeklődött felőlem, pedig a szüleimmel egy faluban lakik. Máig nem értem, de úgy gondolom, hogy én mindig rendes unoka voltam, sokat látogattam, mindig becsületes szófogadó, csendes gyerek voltam, és mindig tűrtem méltósággal a beszólogatásait.
Tudom, ezek után évekkel később miért várok még mindig arra, hogy talán megkeres, de én ennek ellenére szeretem legbelül, és nehezen tudom feldolgozni, hogy ő nem.
Számos szülő is gyűlöli a gyerekét, mert tönkretette az életét.
(Persze valójában a saját életét tette tönkre az átgondolatlan gyerekvállalással, de kell egy bűnbak és az a gyerek.)
2 út van:
1. Feldolgozod magadban - vagy terapeutával - és elfogadod, hogy ez a kapcsolat egyoldalú. Szeretetet invesztálsz, csak alig valamit/semmit kapsz vissza. Ha jó így szenvedni, megengedett folytatni. De őszintén szólva én az ilyen mártírokat hülyének, a mártírkodókat visszataszítónak tartom.
2. Elfogadod, hogy ő ilyen, és vele a kapcsolatot minimalizálod, és a szeretetedet olyan személyekre fordítod, ahol jobban kamatozik. Mielőtt ezt megléped, esetleg érdemes esetleg egy kört futni, hátha észre tér. Ha nem, leírni.
Nálunk dédnagymama kifejezetten azt mondta nem szereti a kisebbik dédunokáját (autista és más, ezért).
Egyszerű én megyek fel hozzá, és a kisebbiket se viszem oda ahol nem szeretik, főleg olyan ok miatt amiről nem is tehet. Az unokája (párom) mehet, és iheti a nagyobbik lányom, nincs eltiltva tőle.
Rengeteg gonosz, rosszindulatú ember él, és közülük sok lesz nagyszülő.
Ezért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!