Nagymamaként nem megyek ha nem hívnak. Ez normális?

A mi családunkban nagyon fura volt a felállás.

Nagymamám még az én születésem előtt meghalt, nagyapám újraházasodott. Nem volt soha különösebben szoros kapcsolat velük (mondjuk ebben az új feleség viselkedése is sokat segített...). A kapcsolatunk vége felé állandóan cirkuszolt az új feleség, hogy mi nagyapámnak mennyire hiányzunk, miért nem látogatjuk többet (mondjuk pont, hogy ő volt az egyik oka, de mindegy). Havonta legalább 1-2 alkalommal voltunk nála, de olyan is előfordult, hogy egy hónap kimaradt, erre azt hallgattuk, hogy 3(!) hónapja felé sem néztünk. Amikor meg mondtuk, hogy ez nem igaz, a múlt hónapban betegség miatt nem voltunk, egy „ja, persze” volt a válasz. De érdekes módon mindig a feleség kardoskodott, nagyapám soha nem szólt egy rohadt szót sem, és ezek a „beszélgetések” nem nagyapám háta mögött zajlottak, ő is mindig jelen volt. Ő elvárta, hogy minden születésnapon, névnapon, nagyobb ünnepen legyen vele foglalkozva, visszafelé egy „boldog születésnapot” nem sok, annyit nem mondott.

Aztán amikor kitört a botrány más okok miatt (annyira nagy volt benne a szeretet, hogy potom tizenmillióval megkárosította anyámat, és még a házából is ki akarta tenni, mert anyám házán neki haszonélvezete volt), akkor ezekkel a dolgokkal mind szembesítve lett, meg hogy én soha nem voltam unokaként kezelve (az új feleség unokáját bezzeg szarni is kocsival vitték...), akkor az volt a válasza, hogy én nem igényeltem őt, ezért nem viselkedett nagyapaként (ebben annyi igazság van, hogy én egy idő után belefáradtam, hogy le se vagyok szarva, felnőttként megy nyilván nem fogok rajta csüngeni).

Szóval a lényeg az, hogy ha te elvárod, hogy legyen veled foglalkozva, de visszafelé ugyanezt a munkát nem teszed bele a kapcsolatba, akkor ne csodálkozz, hogy egy idő után már nem akarnak szívesen látni.

Veszedelmes viszonyok! 🤪

Nálunk még "jobb " !

Egy városban lakunk anyámmal, páréve költözött ide. Eleinte elvittük olyan eseményekre, amelyekre mi mentünk ( városi fesztivál, istentisztelet, művelődési ház, iskolai események).

Mikor ott voltunk, akkor pár óra múlva haza kellett vinni, mert sehol sem érezte magát jól, vele nem foglalkoznak, nem való ő oda, stb . Meg " beszólt " a barátainknak, meg mindenkire megjegyzéseket tett ( hangosan).

Na azóta nem visszük sehová.

Most meg panaszkodik, hogy magányos.

( Minden héten egyszer igyekszünk megnézni, bevásárolni neki, de azok a látogatások nem a legjobbak. Mindenkit fúr, rosszakat mond a másik mögött rá.)

Itt mindenki az unokával van megáldva. Az ember az unoka születese után a saját gyerekére ne is legyem kíváncsi? Mindig a KICSI BABUCIKA a lényeg? Sosem ertettem ezt.

Egyébként nem baj, ha nem jó a kapcsolat, akkor nem jó. Kész. Érdeklődtök egymas felől, felköszöntitek egymast, ünnepek stb. Mit kell annyit ragozni