Ebben az esetben elmondanátok a gyerekeknek, hogy meghalt az apai nagypapa?

Én ha biztosan tudnám, hogy meghalt (és meg tudják nekem mutatni a sírt, annak hiányában -lsd. nem mindenki akar sírba temetkezni,- luxusverzióban gondolkodva - lehet szóratni repülőről, gyűrűbe rakatni gyémántként,- vagy - szinte nullköltséges változatban - otthon feltenni a polcra az urnát - a halotti bizonyítványt/halotti anyakönyvi kivonatot), akkor is csak akkor mesélném el a szomorú hírt Neki, ha a gyerek kifejezetten kérdezné, hogy Anyu, ki az én apai nagyapám/nagypapám, nagymamám? Mi lett velük?

Ha nem kérdezné, nem firtatnám, addig meg főleg nem, amíg nincs neki halálfogalma (fogalma arról, hogy mi a halál, hogy az végérvényes, örök, visszavonhatatlan, visszafordíthatatlan és megmásíthatatlan...)

Az iskolás meg az óvodás is számon tartja a nagyszüleit.

Mondd el nekik.

Nem 2 hónap múlva, meg amikor az apja elviszi őket. Ma este.

Ha úgyse volt szoros a kötődés, akkor úgyse lesz erős gyászreakció. Akkor meg mitől tartasz? Miért ne mondanád el?

Ne feledd, a tények elhallgatása is hazugság.

Neked kell tudnod, hogy a gyerekeid mire hogyan reagálnának. Ilyen korban még lehet, hogy fel sem fogják, mi az a halál.

Szerintem nyugodtan csinálhatod azt, hogy nem tudsz semmiről, és ha majd annak idején rákérdeznek, akkor is azt mondod, hogy nem tudod. Persze ez valakik szerint sunyin hangozhat, de én ezt látom a legjobb megoldásnak, elvégre inkább negatív volt a kapcsolat az elmondásod szerint. Ha az apjuk akarja, elmondja nekik. Ha az apjuk elmondja neked, akkor kerülsz abba a helyzetbe, hogy inkább te mondd el, mint az apjuk, mert ha kiderül, hogy ő elmondta neked, de te nem adtad tovább, azzal ellened tudja őket hangolni. De egyébként is az ő dolga lenne, ha már az ő szülője volt, bármennyire is el vagytok válva.

17-es, te se vagy egy egyenes ember ezek szerint. Vigyazz azert, ha valojaban igy viselkedsz, mert ez altalaban visszaut egyszer, valahol, valamikor.

Nem ertem mi ertelme a hazudozasnak, fu de utalom az ilyet :D

En kifejezetten nem szerettem a nagyapamat, de azert megiscsak jo tudnom, hogy meghalt 2 eve, bar addigra mar 6 eve nem talalkoztam vele. Rosszul esne, ha mondjuk csak most derulne ki, meg akkor is, ha nem igazan volt a kedvencem. Nem razott meg kulonosebben, de jo az ilyet tudni szerintem.

#19, gratulálok, hogy egy válasz alapján sikerült felállítanod a tökéletes diagnózist. De ezek szerint akkor pedig te mindenki titkát elpofázod mindenkinek, mert „a hallgatás is hazugság”. De azért a te titkaidat tartsa meg mindenki, ugye :)

Még egyszer elmondom, gyengébbek kedvéért; az apja kötelessége ezt a dolgot elmondani, nem az anyjuknak, akinek jóformán semmi köze az apósához. Azért, mert valaki valamiről tudomást szerez, nem kell rögtön világgá kürtölnie, hanem helyén kell tudni kezelni a dolgokat. Ha az apában nincs annyi gerinc, hogy a gyerekei elé álljon ezzel a hírrel, akkor miért az anyuka lesz a köcsög, ha nem mondja el, akihez ráadásul nem is egyenes úton jutott el a hír?

„En kifejezetten nem szerettem a nagyapamat, de azert megiscsak jo tudnom, hogy meghalt 2 eve,”

De gondolom nem kisiskolás vagy óvódás voltál, amikor megtudtad...