Fekvőbeteg, idős, demens beteg nálatok is éjszakára "megbolondul" és állandóan kiabál?
Nappal sokkal több a tiszta pillanata és kezelhetőbb, de éjszaka szó szerint 2 percenként kiabál valamiért. Kapcsoljam fel a villanyt, kapcsoljam le a villanyt, kapcsoljam be a tévét, kapcsoljam ki, nyissam ki az ajtót, adjak enni, adjak inni, cseréljek pelenkát, miközben nincs benne semmi, stb.
Az a szörnyű, hogy hiába hagyom kiabálni percekig, hogy majd csak megunja, de nem unja meg... Mit lehet vele kezdeni? Nyilván a végső megoldás egy otthon lesz (bármennyire is sajnálom), mert ezt nem lehet bírni középtávon sem, már lassan mindenki rosszabb bőrben van a családban, mint ő.
Az orvos írt fel nyugtatót, de már lassan az eredetileg meghatározott adag kétszeresét kapja (orvosi javaslatra), de így sem igazán mondhatnám, hogy segít.
De tényleg az egészben az a szörnyű, hogy nappal majdhogynem normális, emlékszik dolgokra, lehet vele akár normálisan is beszélgetni, éjszakára meg teljesen megzápul.
válasza:
válasza: válasza:Ez egy nagyon durva mű a demenciarol, annak szakaszairol. Csak az hallgassa meg, aki idegileg, szellemileg stabil. Én egy hétig depressziós voltam tőle, de egyébként tökéletesen megfogja az egészet... Nagyon hosszú, bizonyos reszekbe érdemes belehallgatni.
Aki olyanokkal jön, hogy a kérdező azt szeretné, hogy meghaljon a hozzátartozó, az elmebeteg. Teljesen elkorcsosul a demens személyisége... Ez már nem élet. Folyton össze van zavarodva, részben ezért is válik agresszívve.... Leepulni látni valakit, akit szeretsz... Hát... Az ellensegemnek nem kívánom....
válasza:Nekem egy demens nagynéném volt, ápolási otthonban ápoltattuk, hétről hétre romlott az állapota (csak heti egyszer volt szabad bemenni látogatni a covid miatt).
Anyukámat fel sem ismerte, pedig kedvenc testvére volt. Szegény azt se tudta hol van, időben is olyan 40-50 éveket ugrott vissza.
Érdekes, utolsó előtti napon reggel (akkor érkeztem meg külföldről, de anyut akkor már minden nap beengedték, mert nagyon rossz állapotban volt a nagynéném, ilyenkor engedékenyebbek voltak). Az érdekes az, hogy teljesen tiszta volt, anyut is felismerte, nekem is mondta a nevemet, és azt, hogy "haza tudtál jönni Angliából?" Mondta a férjem és a kisfiam nevét is, hogy "biztosan hiányzol nekik". Tök normálisan beszélgettünk. Aztán másnap hajnalban szóltak a kórházból, hogy végleg elaludt.
válasza: válasza: válasza:Szia! Még velünk van, mert egy idő után kicsit normálisabb lett és vagy nem kiabál ok nélkül, vagy ha igen, akkor hamar abbahagyja és nem akad be neki egy órára a dolog.
Biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal-sokkal súlyosabban demens emberek is vannak, mert ő még ha megmondod neki, hogy ki vagy, akkor megismer és emlékszik is dolgokra (bár a rövid távú memóriája lényegében nulla), de ez szerintem így nem élet. Ha nem lenne ágyhoz kötve (mármint nem szó szerint), akkor biztos hogy nem merném magára hagyni egy percre sem, így meg azért lehet, mert túl nagy bajt nem tud csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!