Fekvőbeteg, idős, demens beteg nálatok is éjszakára "megbolondul" és állandóan kiabál?
Nappal sokkal több a tiszta pillanata és kezelhetőbb, de éjszaka szó szerint 2 percenként kiabál valamiért. Kapcsoljam fel a villanyt, kapcsoljam le a villanyt, kapcsoljam be a tévét, kapcsoljam ki, nyissam ki az ajtót, adjak enni, adjak inni, cseréljek pelenkát, miközben nincs benne semmi, stb.
Az a szörnyű, hogy hiába hagyom kiabálni percekig, hogy majd csak megunja, de nem unja meg... Mit lehet vele kezdeni? Nyilván a végső megoldás egy otthon lesz (bármennyire is sajnálom), mert ezt nem lehet bírni középtávon sem, már lassan mindenki rosszabb bőrben van a családban, mint ő.
Az orvos írt fel nyugtatót, de már lassan az eredetileg meghatározott adag kétszeresét kapja (orvosi javaslatra), de így sem igazán mondhatnám, hogy segít.
De tényleg az egészben az a szörnyű, hogy nappal majdhogynem normális, emlékszik dolgokra, lehet vele akár normálisan is beszélgetni, éjszakára meg teljesen megzápul.
17.
Hááát... Nem feltétlenül. Nálunk a nyugtató a rettentően felgyorsult anyagcsere miatt nem tudott hatni. Az otthonban injekcióban kapta a nyugtatót, úgy már hatott - ha az agy volna a probléma, az sem hatna...
A madzagozásra meg csak annyit, hogy ha túl jól megkötöd, te sem tudod kioldani mikor kellene. Ha pedig kicsit is lazább, neki ott az egész nap a motyogásra, ki fogja bogozni.
Nem szokott érdekelni a le-fel pontozás, de most azért kíváncsi volnék, hogy a 42%-os lepontozó észlény ilyenkor mégis mit érez?!
Kielégül?!
Sajnos nem kell ahhoz diagnosztizált mentális betegség, hogy egy idős ember zavart legyen. Szegény nagyapám mentálisan 110%-os volt mikor elesett, combnyaktörése lett, bekerült a kórházba. Ott minden ok nélkül gyorsan leépült, zavart lett, hallucinálni kezdett, volt hogy nem ismert meg minket. Éjjeli akciókban szintén kiabált, kitépte az infúzióját, katéterét, cafatokra szaggatta a lepedőjét. Nappal mikor kicsit jobban magánál volt, megkérdeztük miért csinálta, de csak vonogatta a vállát. Ő innen már sajnos nem sokat élt.
Érdekes dolog az agy működése, valójában nagyon is keveset tudunk róla.
Nehéz dolog ez, végignézni egy szerettünk élet útjának végét, ami sokszor méltatlan, szenvedésekkel teli. Kitartást nektek!
21-Anyámnak nincs felgyorsulva az anyagcseréje.A doki magyarázatát írtam le arra, hogy miért nem hat nála a nyugtató. Gondolom a te rokonodnak még volt annyi agya, amire hatott a szer.
A madzagos megoldáson agyaltam éppen eleget, elhiheted.. ez bevált. Nem kell hirtelen kioldanom, csak akkor, ha alatta már cserélni kell a pelust. nem olyan ügyes már, hogy hátranyúljon és vaktában kibogozza. És nincs egyedül hagyva egyhuzamban olyan sokat, hogy legyen ideje kikötni a 4X megkötött csomót.
"Szegénykém. És hány éves?"
Már közel a 90-hez, szóval eléggé későn jött elő ez nála, de hát így is rossz.
Gondolom ne elfekvőbe akarjuk adni, mert ott pár hét alatt meghalna nyomorúságos körülmények között, már ha egyáltalán bevennék, mert én nagyon úgy hallom, hogy borítékot kell ezért is csúsztatni...
Otthont, ahol fogadnák is pedig úgy sejtem, hogy a világ összes pénzéért se találnánk azonnal. Pedig abból a szempontból talán még "jó" is a helyzetünk, hogy legalább nem tud elmászkálni, mert nem tud menni... vagy legalábbis még tudja, hogy nem kéne neki. Attól félek, hogy ha még jobban elborul, akkor fel fog kelni (pár hete még tudott járni), csak szinte biztos vagyok benne, hogy rövid távon is elesne, az meg kb. a halálos ítélet lenne neki jelen állapotában. Lenne egy frankó combnyaktörése és vége a dalnak.
Az a baj, hogy ez ördögi kör. Ha kórházba, otthonba adjátok, hetek alatt meghal. Eleve a kórházban romlott le ennyire az állapota. :( (Amúgy rohadtul érdekelne, mivel tömik őket bent, mert az én családomban is volt ilyen, és itt is többen írták, nem ritka az, hogy bemegy az idős X problémával, de amúgy teljesen jól/épen, és kijön egy magatehetetlen vénség...)
Itt nincs más opció. Otthon vagy elfekvő, és felkészülsz lélekben arra, hogy elmegy; vagy tűrsz és szenvedsz a szeretet nevében, próbálsz otthon trükközni, mint a gatyamadzagos válaszoló, és a vége az lesz, hogy szinte már várod a végét...
Nincs jó megoldás sajnos egy ilyen helyzetben. :(
Az a problémád, hogy nem fog elég gyorsan meghalni? "Nem, itt arról van szó, hogy évekig, vagy akár 10+ évig is legyünk mellette állandóan, és nézzük végig, ahogy egyre rosszabbul lesz, de nem hal meg." Erre gondolok.
A kórházban mivel a nővérek is pihenni szeretnének, illetve nem csak egy hasonló állapotú beteg van, hanem esetleg tíz vagy húsz, az orvos jóváhagyásával vagy egyenesen az ő utasítására az ordítozó betegnek addig emelik a (nyugtató) gyógyszeradagját, míg a szíve bírja. Vagyis míg bele nem hal.
Annak idején nekem Apukám kapcsán, a doktornő mondta, hogy tipikus agyérelmeszesedéses tünet, hogy nappal alszik, éjjel meg molyol a beteg.
Altatót/nyugtatót nem is akart adni neki, mert azt mondta, hogy nem fog hatni, csak felerősödnek a tünetek.
És érdekes, az én apám is egy kórház után kattant be. Gyomorfekéllyel került a kórházba, gyomortükrözése volt, utána rá sem lehetett ismerni.
Állandóan csomagolt és az útlevelét kereste. Ha tehette, meglépett.
A Rákóczi útról hozták haza (egy szomszéd) ahol egy szál inkontinencia nadrágban bolyongott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!