Másnál is kifordult önmagából a nagyszülő az unoka születése után?

Anyósom ilyen, bár ő előtte sem volt egy szent, de unokák óta még durvább.

Nekünk az vált be, hogy egyre kevesebbszer látogatjuk, egyre rövidebb ideig. Úgyis mindenben csak hibát talál.

Sógornőmék megszívták, mert ők az utcájában laknak. Szerintem lassan válnak már anyósom miatt, legalább is egyre többet céloz erre. Megértem teljesen, évről évre egyre frusztrálóbbá és kontrollálóbbá válik.

Nekem ugyan nem lett gyermekem - nem részletezendő az okokat -, "csak" a mi családfánk eleve egy nehezen kompromisszumképes rokoni ág.

Szüleim és nagymamám között voltak mindig is eldurvultan éles ellentétek. Vallásfilozófiai értelemben én a római katolikus egyházhoz tartozók között tapasztaltam elég sok érzelmi devianciát.

Viszonylag ritka a kiegyensúlyozott hívő: volt már olyan tapasztalatom - nem egy esetben, - hogy akár még szimpatikus papokról is azt éreztem: nem így gondolták az életüket, ha újra kezdenék, családot alapítanának...

Melyik felekezethez tartoztok? Anyukádnak van párkapcsolata? Apukáddal tartják a kapcsolatot? Testvéred/testvéreid? Unokatestvérek?

Esetleg a lakóhelyileg illetékes családsegítő szolgálat tehet valamit. Családterápia. Budapesten a Magyar máltai szeretetszolgálatnál is van családterápia. (Ez utóbbi még jobb is, eddigi meglátásom szerint.)

Védőnő? Háziorvos és annak asszisztense? Hány éves anyukád? Nem klimaxol mostanában és azért kapaszkodik olyan veszettül az unokába, mert apránként érzi az idősödést és fél a közeledő elhalálozástól?

Igen, mi is azt hittük, hogy egy szuper nagyink lesz, kb fél évig az ia volt, aztán valahogy megunta eztva solgot, azóta jó ha havonta egyszer ránéz az unokájára.

Bár lehet a tiédhez képest, meg ez a jobbik verzió