Bűntudatot akar nekem okozni vagy tényleg én vagyok a hiba?

2 évvel ezelőtt meghalt nagypapám, nagyim egyedül maradt. Én akkor fejeztem be a középiskolát, és mivel 1 évig nem találtam munkát, majdnem minden egyes nap a nagyimnál voltam. Segítettem neki mindenben. Főzni, sütni, takarítani, az állatait gondozni, a kertjét és a fáit művelni, és a társaságot is én jelentettem neki, hogy ne érezze magát nagyon egyedül, és gyorsabban túltegye magát a gyászon. Viszont tavaly munkát találtam. A munka mellett pedig elkezdtem újra szociális életet élni, amire azelőtt nem nagyon volt pénzem, illetve időm nagyim mellett. Tehát úgy néz ki már egy hetem, hogy hétköznap meló, szombatonként a barátaimmal vagyok, bulikba járok, vagy eljárok velük kirándulni, néha randizni, mert szeretek ismerkedni is, akár párkapcsolat szempontjából, akár csak abból, hogy új barátokat szerezzek. Mindeközben csatlakoztam is egy sportklubhoz, amit nagyon imádok. Vasárnaponként járok oda, és általában reggeltől-délig vagyok ott, déltől 2-3 óráig meg nagyimnál. Utána szeretek hazamenni, hogy még a hétfő megkezdése előtt pihenhessek otthon vagy foglalkozhassak valamelyik hobbimmal.

Nagyimnak eddig sem tetszett, hogy az új életem, munkám, barátaim, a sportolás ,,elveszik tőle az időt", de ma különösen kibukott. Telefonáltam vele, és kérdezte vasárnap megyek-e a klubbomhoz. Mondtam, hogy igen, és erre dühösen rámförmedt, hogy megint? És annyira felidegesítette magát, hogy már majdnem sírva beszélt a telefonba, hogy nekem folyton csak dolgom van, de nem járok már hozzá segíteni.

Szeretném leszögezni, hogy nagyim dolga meg lett könnyítve egy csomó mindennel. A szüleim fogadtak neki embereket akik megcsinálják neki azokat a munkákat amiket ő már nem tud vagy nem akar.

A másik, hogy mindig hívom magammal mindenhova. Mondom neki, hogy elmegyek vele ide vagy oda. Akár csak egy szimpla sétára (ugyanis nagyim kora ellenére nagyon fitt szerencsére), de mindig visszautasít, azt mondja ő nem szeret eljárni otthonról.

Így hogy én nem vagyok minden nap ott vele, nagyimhoz is járnak a barátnői, a rokonok, és néha ő is kimegy az ő barátnőihez (szomszédok), szóval társasága is van a hétköznapokban is.

De most nagyon bűntudatot keltett bennem, és nem tudom eldönteni, hogy most én vagyok a gonosz vagy tényleg elhanyagolom őt?