Vajon igaza van? Én már teljesen le vagyok törve

Nagyanyádnak nincsen fia/lánya, akihez költözhetne?

Miért veled lakik?

Mármint te költöztél a mamához és a nevedre írták, vagy alapból a tiéd volt és hozzád költözött a mama? Csak mert nagyon nem mindegy.

Az dirigál, akié a ház. Aki pedig használhatja az elfogadja a szabályokat, vagy mehet máshova is lakni, ha nem tetszik.

Jogos a 3-as kérdése....

Nem mindegy, hogy családon belüli jogyügylettel rád íratták a nagymama lakását (az ő gondozása fejében), vagy neked már megvolt ez a saját lakásod, és befogadtátok a nagyit...

"Volt egy régi majdnem 100 éves háló bútor"

Jól gondolom, hogy a nagyié?

Engem az is érdekelne, hogy kié volt a bútor, honnan került oda, ha neked már eleve nem tetszett? Netalán a nagyi bútora volt vagy a családjáé? Megbeszéltétek a nagyival ELŐZŐLEG, hogy az a tervetek, lecserélitek, vagy egyszer csak nem találta?

Az idősek ragaszkodnak a tárgyaikhoz, amit meg kell érteni, minimum azon a szinten, hogy nem adjuk el a háta mögött, vele nem is egyeztetve a családi bútort. Túl a pénzbeli értéken, eszmei értéke is van, akkor is, ha neked történetesen nem tetszik. Én nem hiszem, hogy ne lehetett volna valami konszenzus megoldást kitalálni, nekem nagyon az jön le a történetből, hogy ti a saját szakállatokra cselekedtetek, és a nagyit meg sem kérdeztétek, az ő érzéseit és véleményét figyelembe sem vettétek. És nem csak azon múlik a dolog, hogy kié a lakás, hanem hogy kié volt a bútor eredetileg. Mert ha én odaköltözöm a párom lakásába, de viszem a saját teszem azt, komódomat, akkor az a komód még az enyém, és attól, hogy az ő lakásában élünk, neki nincs joga lecserélni. Ugyanez a nagyszülőkre is vonatkozik.

A nagyi érzelmileg kötődött hozzá. Benne volt/lehetett a teljes ifjúsága.

Hogyan történt a bútortól való "megszabadulás"?

Ha a nagyi bútora volt, illett volna jelezni neki, hogy cserélni tervezitek. Ha neki kell, megtarthatja, vagy odaadhatja olyannak, aki szívének kedves. Megértem, ha rosszul esik neki, hogy tovább adtatok rajta, főleg, ha anyagi és eszmei értéke is volt.

Amihez a részetekről érthető, hogy saját ízlésetek szerint alakítjátok a saját szobátokat, ebbe nincs beleszólása, nem is kell vele törődni.

3-4-re:

Nem egészen így van. Az számít, kié a bútor.

Ha valaki odahozza a saját bútorait a te lakásodba, attól még a bútor az övé marad. Ha te kidobod, akkor kárt okozol neki, amit köteles vagy megtéríteni.

Azt mondhatod, hogy le akarod cserélni a bútorokat, ezért a sajátját vigye máshova.

De ahogy nézem, itt nem is szóltak a nagyinak semmit, csak nekiálltak intézkedni. Sunyi és otromba megoldás.

Antik bútorokat kidobni amúgy nem vall nagy észre, de legalább a nagyi jól fog élni hátralevő életében a kártérítésből. :-)))

Az érzelmi részéről nem is beszélve (ahogyan 8-as is írta), hogy évtizedek óta ezek között a bútorok között élhetett, tehát kötődött hozzájuk.

Mondjuk a jegyestől függetlenül, ha egy fiatal és a nagymamája együtt laknak, teljesen egyértelmű, hogy nem ugyanaz lesz az ízlésük a lakás berendezését illetően. Erre már az összeköltözésnél gondolni kellett volna. Nem is értem, mi értelme nagyszülőnek az unokájával együtt laknia (ha csak nem meghaltak a szülők, és ő nevelte fel az unokáját).