Érdekelne mások érzései, akik hasonló helyzetben voltak. Lelkifurdalásom van, nem tehetek róla. (?)

Van egy 2,5 éves gyönyörű okos fiúunokám, imádom! Lányom ismét babát vár, most 15 hetes terhes. Kiderült, hogy ismét kisfiú lesz, de titkon reméltem, hogy kislány születik majd. Csalódottságot érzek, emiatt van lelkifurdalásom. Lányom azt mondja, örül (de ha belenézek a szemébe, nem őszinte az öröme, ismerem minden mozdulatát). Vőm is kislányt szeretett volna inkább, azzal a jelszóval, hogy örül a fiúnak is, de meg akarta volna tapasztalni, míg felnő, milyen az, amikor egy kislány odavan az apjáért legalább annyira, mint a 2,5 éves az anyjáért. Ezt már utólag mondta el, mielőtt ezt a furcsa csalódottságot érzem. Harmadik baba nem lesz.

Gondolom, elmúlik majd ez az érzés, amikor megszületik, de minden letolás nélkül kérdezem, más is érzett hasonlót? (Most csak a saját nevemben kérdezem.) Ha lehet, ne ítéljetek el.