Felnőtt unokának kötelessége kijárni segíteni a nagyszülőhöz?

Én teljesen jogosan utáltam mindkét nagyanyámat. (Nagyapák már nem éltek)

Anyámat és a 2 testvérét picikeként - anyám 2 éves volt, a bátyjai 6 és 8 évesek - elhagyta a nagyanyám egy paliért, a szegény apjuk vergődött velük, míg tüdőbaj el nem vitte, utána árvaházba kerültek.

Az apai nagyanyám nemesi származású volt, mélységesen lenézett minket, életemben 2x láttam, akkor is azért jött, hogy elvigyen valami "antik értéket" és a másik fiának adja.

Anyám mégis pátyolgatta az anyját, ahogy általában az elhagyott gyerekek anyahiányára jellemző ha meglelik és formálisan a cselédje lett. Aztán anyám nagyon beteg lett és én mentem a vén qrvához melózni, hogy anyámat kíméljem.

Én ezért csináltam, de egész életemben irigyeltem azokat, akiknek normális, szerető nagyszülei voltak. Az ilyeneknek boldogan segítettem volna unokaként.

Nem az.

Amikor NEKED belefér az idődbe - főleg, ha már külön élsz -, akkor mész.

Nálunk legalábbis így működött. Bár nagy, közös udvarban laktunk, ám volt saját életünk, így mamáék mindig megkérdezték, hogy ráérünk-e a héten valamikor! (nem aznap) segíteni nekik párórácskát.

Ha elvárták volna, csak mert fiatalok vagyunk, villámgyorsan elköltöztünk volna.

Szerintem is illem. Kötelességed bemenni dolgozni, teljesíteni a munkahelyi elvárásokat (amiket a munkaszerződésed kötelezettségként előír számodra).

A háztartásvezetést és a gyereknevelést feladatnak nevezném. Lehet élni vasalatlan ruhákat hordva, ételt házhoz rendelve is, stb. is. A számlák azok a dolgok, amiket kötelező befizetni(ha nem teszed, kikapcsolják a vizet, a gázt, a villanyt, hosszabb távon pedig ki is lakoltathatnak), azok befizetéséhez kell a pénz, amit munkahelyeken adnak, tehát dolgozni - hacsak nem nyersz egy milliárdos lottóötöst, vagy nem mész férjhez/esetleg nem nősülsz nagyon jól - ha úgy veszem, kötelező.