Baj ha nem veszem fel a telefont, ha hív a mamám?

Nem baj. Előbb-utóbb meghal, és akkor nem hív többet.

Próbáltad vele megbeszélni? Elmondhatnád, hogy sok a dolgod, sokszor nem tudod felvenni, inkább majd te hívod őt. Így heti 1-2 beszélgetéssel megúsznád, és nem kell idegeskedni.

Hát azért felkéne venni, ha nem más megmondod hogy nem érsz rá, de te is juthatsz olyan sorsra mint ő...rengeteg a magányos öreg ember, szóval szerintem kicsit bunkó vagy, és akkor mivan ha mondjuk valami baja van, és csak téged tudna hívni?

Kicsit gondolkozz el.

Nagyon el van tájolódva a mami.

Kolis egyetemistaként nem beszélek napi 1-1,5 órát ANYÁMMAL, pedig problémám sincs vele.

Itt is kommunikáció hiánya miatt romlik a kapcsolat.

Egyszer el kell személyesen menni, és normálisan megbeszélni, van mit.

- soknak tartod a napi 1-1,5 órás beszélgetéseket, amiket igényelne

- csalódott vagy, hogy mindig csak ő beszél, de rád nem is kíváncsi igazán.

Szerintem ebben a helyzetben az lenne a jó megoldás, hogy megállapodtok valamiben, pl. napi 10 perc beszélgetés (vagy ami mindkettőtöknek jó) vagy heti egy hosszabb.

Nem ismerem a helyzetet, hogy mi van, lehet, hogy egyszer azért hívna, mert segítségre szorul, te meg nem veszed fel, mert unod. Tehát én felvenném, még akkor is tudod egy perc után mondani, hogy bocs, de ha nincs más, akkor le kell tenned, örülsz, hogy jól van.

Amúgy lehet, hogy mániás depressziós, vagy akármi. Esetleg bátorítsd, hogy keressen társaságot, szükség esetén segíts neki ebben. Nézz neki a neten valami programot, és ajánld ezt.

Beszélgetés közben is visszajelezhetsz, hogy bocs, anyu, de ezt már mondtad, vagy nem szeretsz pletykákat hallgatni, mi van veled?

De az is lehet, hogy ő benne az van, hogy nehezen éli meg a leválásodat, tartani akarja a kapcsolatot, te nem beszélsz, és akkor ő beszél. Csak éppen ezt nem tudjátok normálisan közölni egymással, hogy mi van.

Nem értem ezt a másfél órás "beszélgetést". Ezt azzal lehet megcsinálni, aki hagyja. Én beszélgetnék vele 10 percet mondjuk, minden nap, aztán azt modanám, hogy örülök, hogy hallottam a hangodat, most le kell tennem, mert dolgom van. Majd holnap megint beszélünk...

De itt tényleg olyan helyzetbe sodródtok mindketten, ami egyikőtöknek sem jó, csak azért, mert nem mondasz ki valamit, ill. túl udvarias akarsz lenni azzal, hogy nem szakítod meg.

Persze a 10 percnet nem kell kőbe vésni, nem a pszichoterapeutája vagy, ha érdekeset, fontosat mond, akkor lehet több is, de ha csak ismételgeti magát, és panaszkodik, és nincs más mondandója, akkor ennyi.