Az anyai vagy az apai nagyszülőkkel (volt) jobb a viszonyotok?

Igazából egyik rosszabb volt, mint a masik. Apai oldalról a nagyszüleimmel nem is ismertük egymást, le se tojták az unokáikat, mert nem tetszett nekik anyám.

Anyám szülei meg különbséget tettek anyám gyerekei és a húga gyerekei közt, ők voltak a kiskedvencek. Velem és a bátyámmal csak kétszínűek, lenézőek voltak mindig is.

A férjem nagymamája pótolja a nagymama szerepet az életemben, 6 év alatt több szeretetet és segítséget kaptam tőle, mint a saját nagyszüleimtől.

Apai nagyszüleim elváltak. Ottani nagyapám egy alkoholista volt, sosem fogalmazott igazán a gyerekeivel. Látogatjuk néha, de konkrétan jó napot-al köszönök neki, annyira nem szoros a kapcsolatunk. Az apai nagymamám velünk lakik egy utcában. Elég nehéz személyiség tud lenni, ettől függetlenül rengeteget segít és még így sem viselkedik ilyen tipikus anyósként, hogy mindenbe beleszól.

Ennek ellenére a az anyai nagyszüleimmel jobb a viszonyom. Ők külföldön élnek, ritkábban látjuk őket, főleg most covid idején, de amikor találkozunk, az mindig nagyon jó élmény. Sosem kivételeztek egyikünkkel sem és nagyon jó nagyszülők.

Anyai nagyszülemmel.

Apukám apukája meghalt még mielőtt a szüleim összejöttek, őt soha nem is ismertem. Nagyanyám pedig hogy is fogalmazzak? Kissé különc volt mindig is. Félreértés ne essék, imádtam őt és ő is engem, de nem volt egyszerű eset soha, ezért hozzá annyira nagyon gyakran nem mentünk. :D

Anyai nagyszüleimnél rengeteget voltam kiskoromban, szinte minden hétvégét náluk töltöttem.

Az apai nagyszüleim a születésem előtt 11, illetve 29 évvel elhunytak, úgyhogy esélyem sem volt megismerni őket. Az elmesélt történetek alapján értékes embereknek tűntek, régen nagyon sajnáltam, hogy nem találkozhattunk, de mára már elfogadtam, hogy így alakult.

Anyai nagyszüleim pedig a világ legjobb nagyszülei (Nagypapám sajnos csak volt), akiket csak kívánni lehetett. Gyerekként ott jártam óvodába és általános iskolába, ahol ők laktak, úgyhogy minden hétköznapot náluk töltöttem, ők vigyáztak rám, ha a szüleimnek valami volt, minden évszakban "nyaraltam" náluk kiskamasz koromig. Nagypapámmal nagyon hasonló volt a személyiségünk és az érdeklődési körünk is bizonyos szinten, nagyon jó példát mutatott azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen személyiséget hogy lehet kamatoztatni, illetve iskolaigazgató volt, én pedig magántanár, és néha segített szakmai kérdésekkel kapcsolatban. Ő idén halt meg, minden téren egy példamutató és fantasztikus ember volt, nagyon szerencsés vagyok, hogy 24 évig ismerhettem. Nagymamám pedig az egyik legszeretetteljesebb ember a földön, gyerekkoromtól kezdve mindenben támogatott, nagyon jó beszélgetőpartner és tanácsadó, olyan, mintha a legközelebbi barátom lenne, általában most is naponta beszélünk. :)