A nagyszülők miért várják el, hogy mindig a gyerekeik/unokáik menjenek hozzájuk?

#14

Nálunk ugyanez van. Mindig mondják, hogy vigyük az unokát, ha egy hétvége kimarad meg vannak halva, meg hogy vihetnénk még hétköznap is. De mindig mi vigyük, ők nem jönnek. Nem mondják, hogy miért, de elég nyilvánvaló, hogy

Egy: lusták. Kényelmesebb, ha nekik nem kell menni sehová.

Kettő: jobban szeretnek otthon lenni mint máshol, mikor véletlenül elvetődnek, olyankor is mindig feszengenek, csak ülnek a kanapén, mindent megköszöngetnek, és sietnek haza.

Három: anyósom oda meg vissza van, hogy a főztjéből etethesse az unokát meg a fiát is. Az a mániája, hogy menjenek, és akkor ő ad nekik levest meg rántotthúst, és látja őket enni. Ezt az élményt nem kapja meg, hogyha hozzánk hozza el a kaját ételhordóban, és betesszük a hűtőbe.

Szóval nagyrészt a kényelem az ok, hogy ők ott vannak otthon, nálunk meg nem otthon vannak, és ez kellemetlen nekik. A fiuk legalább félig-meddig náluk is otthon van, én meg csak ritkán megyek, mert ahogy ők, úgy én sem szeretek másoknál udvariaskodva lesni, nekem náluk még unoka sincs, amiért oda akarnék menni. Úgyhogy általában nem megyek, van jobb dolgom is.

Nem tudom, de az én apósom és anyósom is ilyen.

Hasonló okokat sejtek, mint 16-os.

Minden nap kétszer elmennek a környékünkön, mivel munkábamenet erre kell átmenniük a városon, ennek ellenére egy kezemen meg tudom számolni hányszor jöttek be megnézni az első és egyetlen unokájukat az elmúlt pár hónapban, akkor is volt valami, ami miatt be kellett jönni, nem is a gyerekhez jöttek (férjemet is nagyon bántja ez). De gondolom majd ha a gyerek nem fog úgy kötődni hozzájuk, annak én leszek az oka

... A szüleim meg képesek voltak többször is utazni akár csak egy 20-30 percnyi láthatásért 40 km-t.