Kötelességem a nagymamámmal tartani a kapcsolatot?

17es, VOLT alkoholista a családomban. Egy, aki meghalt más betegségben, nem lehetett segíteni rajta, de végig mindenki próbálta. Egy, aki elvesztette egy végtagját az alkohol miatt, ő is végig támogatva volt, már 20 éve nem ivott, illetve van egy alkesz exem, aki szintén támogatva van, ő be sem látja a problémát. Illetve van alkesz a szomszédban is. Őt a felesége támogatja ahogy tudja.

Nem feltétlen pénzben kell ezt érteni, hanem szeretettel és próbálkozással, meghallgatni, megérteni, próbálkozni, elmondani sokszor, de nem támogatni a döntését, amennyiben az helytelen. Passzívan/aktívan mellette maradni, mikor mire van szükség. És nem cseszegetni érte, mert bárki kerülhet szr helyzetbe, alkati kérdés, ki mibe bukik bele. Van aki piába, van aki videójátékba,, van aki kalóriát számlálgat, más karrierista. Egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, mindnek segítség kell, ezt pedig csak az anyák adhatják meg, akik úgy szeretik a gyereküket, mind senki más. Ha a gyereke rossz döntéseket hoz, vagy gyenge valamihez, az anyja akkor is az anyja marad(meg az apja is). Aki ezt nem így gondolja, elfordul a gyerekétől, az sosem szerette eléggé.

Én tartanám vele a kapcsolatot mindennek ellenére. Főleg, hogy próbálkozik.

Igaz, vannak bennem is tüskék mamám felé, de mindenki hibázik. Én mamám 87 éves és mikor meséli, hogy hogyan nőtt fel, milyenek voltak a szülei, miket élt át - na ezekhez képest csoda, hogy ilyen jó ember maradt. Nekik is be van rögzülve az, hogy 3 unokája van, de annak adja a legtöbb ajándékot/pénzt, aki a legtöbbet segít neki. Ez kiskoromban nagyon undorítónak tűnt, de felnőtt fejjel valahogy meg is értem. Az egyetlen, amit nem fogok soha megérteni az az, hogy apámat miért védi mai napig, mikor egy idegbeteg alkesz... Szüleim válása után több hónapig kerültem mamámat, csak ritkán mentem, mert csak arról sipákolt,hogy miért vált el anyám, hisz milyen jó ember az apám... De lehet ha lesz gyerekem én is megértem majd ezt (bár nem értek egyet ezzel a hozzáállással). Ebben a pár hónapban nagyon megharagudott rám, és ezért nekem már nem fizette ki a jogsit (2 bátyámnak kifizette és nekem is meg volt igérve). (Alapból bátyáim földet is kaptak, mikor megszülettek, csak én nem, szóval valahogy én mindig kimaradtam ezekből - lehet azért, mert lány vagyok...). Ekkor 17-18 éves voltam. Azóta újra többször megyek, kísérem orvoshoz, bevásárolok neki, takarítok nála stb. Már mondta párszor, hogy megbánta, hogy elfordult tőlem ahelyett, hogy megértett volna. Felajánlotta, hogy kifizeti a jogsimat, befizet a állalkozásomba stb, de még a tüske bennem van, így nem tudtam elfogadni jóízűen. De már annak örülök,hogy jó lett újra a kapcsolatunk (26 éves vagyok már).

Szerintem megérné próbálkozni, nyitni felé és meghallgatni - kettesben beszélgetni. Ha úgysem érzed, hogy megéri, akkor persze nem kell. De én megadnám az esélyt, és megbocsájtanék, hisz mindenki hibázik, mindenki mást tapasztalt életében.

24/25Nekem soha nem volt anyám

Még sem lettem alkoholista drogos.Becsülettel dolgozom megteremtem ami.kel.Nem bűnösöket kell keresni.SZEMBE kel nézni az élettel.Az anyát NEM a mama

tette alkoholistává nem tölcsérrel töltötte bele az alkoholt.Ugyan így nem is tudta elzárni az alkoholt előle.Anyukáról viszont el lehet mondani finoman szólva nem volt egy minta anya!!!!