Normális, hogy a nagymama nem jön és elvárja, hogy mi menjünk hozzá?

Nálunk hasonló a helyzet. Mondjuk ő nagyon örül ha csak egy napra is megyünk.. mindig mondja hogy milyen régen látta, bla bla. Hozzánk bármikor jöhetne, hívjuk is sűrűn de egyszerűen nem akar csak mert nem kényelmes neki. Hát, nekünk meg az nem kényelmes hogy be legyünk zárva egy 45 nm-es, legkevésbé sem gyerekbarát lakásba, ahol mindig az az első dolgok, hogy 30 percet pakolok, mert minden kéz közelben van és fel kell rakni a polcokra. Altatni nem igazán tudom ott a lányunkat és az este is nyűglődés mert dög meleg van. Szóval mi havonta egy esténél többet nem vagyunk hajlandóak ott tölteni.

Ő jöhetne hozzánk akár egy hétre is, de neki az lenne a kényelmes ha a férjem vasárnap 10kor hozná, még aznap délután 4kor vinné... Mintegy 5 órát utazgatva.

Ezt nyilván nem tesszük meg. Elég aktív, fitt, tud vezetni. 70 perc az út, gond nélkül eljohetne, egyszerűen csak nincs kedve.

Mi már úgy vagyunk vele hogy ha látni akarja az unokát akkor jön. Ha nem, akkor marad a havi 1 este.

Én nem 60 éves vagyok, hanem 70, így talán jobban átlátom, hogy egy idős, aki még vidéki is, már miért nem akar menni.

- Lehet vannak állatai (ha csak tyúkok, azokat is kell etetni-itatni ebben a melegben naponta többször is. Kutya-macska szinte mindenütt van, őket sem lehet magukra hagyni,...legalábbis nálunk.

- Hajnalban, vagy este 8-kor locsolni kell, mert minden kiég.

- 40 éves jogosítványom van, bejártam Európát balesetmentesen, de ma már nem merészkedem be Pestre kocsival, holott 25 évvel ezelőttig ott laktam.

- Vannak helyek, ahonnan soha nem mehet el egyszerre a család, mert mire hazaérnek ki van rámolva a ház.

- Én személy szerint egy éjszaka 8x megyek ki pisilni, ami zajjal jár (vécé lehúzás) és másutt ezt megoldani kényelmetlen.

- Éjjel 2-3 előtt itthon sem alszom el (különösen kánikulában) ilyenkor megy a tévém. Ez a gyerekeimnél nem megoldható.

Ezek az én szempontjaim, a teljesség igénye nélkül, mert nem minden jutott eszembe.

De ettől még értem a te problémádat is, amit egyszerűen meg lehet oldani azzal, hogy nem mész!

Majd mész, ha igényed lesz rá, addig lehet a technika vívmányait használni a kapcsolattartásra!

Én is 60 éves vagyok, vidéki kisváros. Nálam egy unokalátogatás úgy zajlik, hogy reggel 7-kor elindulok, kb. 11-fél 12-re odaérek. Ebéd, a kicsi megy aludni. Mire felébred, cuccolhatok, hogy megtegyem visszafelé is ezt az utat.

Ottalvás nem játszik, mert nem akarok a terhükre lenni. Van kocsim, de én sem merek már azzal bemenni Budapestre.

A fiataloknak másfél órájába kerülne lerongyolni az autópályán, és mégis - a kérdezőhöz hasonlóan - ők is azt várják, hogy én menjek.

#27

Azért az nagyon nem mindegy, hogy valaki autóval megy 1,5 órát, vagy tömegközlekedéssel 4,5-öt, összesen 9 órát, oda-vissza.

#27, nyilván, és ez egy kölcsönös kompromisszumot igényel, másképp nem megy.

A kérdezőnek próbáltam egy 60 éves nagymama szempontjából megvilágítani a másik nézőpontot.

Azzal már én sem értek egyet, hogy a mama havonta várja el az egy hetes látogatást. A cirkusz, amit rendez, az konkrétan érzelmi zsarolás, és annak nem szabad engedni.