Mit tudok tenni, hogy a Papámnak jobb legyen?

Már csak a Papám él, a Mamàm elhunyt féléve, a lànya 1,5éve. Csak Apukám maradt neki és a 8unoka,dédunokák.

Papám egy kisvárosi panellakásban él 20éve, annak ellenére, hogy mindig is utálta. ( volt hétvègi kisházuk, de egészsègügyi állapota miatt eladtàk).

Én lakom a legmesszebb Tőle (80km), de én látogatom a legtöbbet, ès szinte mindennap vagy 2.nap felhívom.

Mindenki más ott van a közelében 15km vonzáskörzetben.

Apukám is látogatja, hívja, amikor tudja 2munka mellett, de ritkàbban.

Mèg 2családtag keresi havi 1x, és ennyi.

Nagyon magányos szegénykèm, és sajnálom is nagyon, hogy hirtelen maradt magára. Sokszor gondol arra, hogy jobb lenne meghalni, mert a 4fal között már nem érdemes élnie.

82éves, korát meghazudtolóan fiatalos, energikus, pakol,főz,takarít,boltba megy, kiváltja a gyógyszereit. Természetesen ezeket mind megcsinálom, ha Nála vagyok, de mióta kismama vagyok, direkt megcsinál mindent, hogy nekem ne keljen! 🥺

Csupa szív Nagypapa egyébként, és fáj, hogy a többiek ennyire leszarják. Holott senkinek nem tartana átmennie vagy felhívnia 5percre. Papànak ez már boldogság lenne.

Amitől félek, hogy sokszor sok mindent elfelejt, ami azt mondom, hogy rendben is van ebben a korban, de mivel egyedül van, veszélyes is. Pl lefeküdt pihenni, amíg pörköltet főzött, de kislángon hagyta.. pont akkor mentem hozzà, mérges is voltam.

Apukámhoz nem szeretne költözni, azt mondta inkàbb mifelènk eljönne lakni.

Szégyellem magam, hogy 4szobás házunk van, és nem költöztetem ide magunkhoz. Egyszer tett egy megjegyzést, hogy ideköltözne hozzànk. Sajnos ez nem csak rajtam múlna, hozzánk lassan érkezik a baba, mire megszoknánk a Papámmal való együtt élèst, egy újat kellene megszoknom a babàval.

Férjemmel erről még nem beszéltünk, csak annyit, hogy egy egy hétvégéket nálunk tölthetne. Ebbe beleegyezett Ő is.

Sajnos az Ő Mamája demens, 91éves, 11éve rendezi az édesanyja, eteti,pelenkàzza.

Ha Papám lerobbanna, én nem szeretném újra kitenni ennek a férjemet, hogy a kisbaba mellett a Papámat tudjam gondozni is még.

Persze megtenném, de lehet nem bírnám fizikailag, és lelkileg.

És ezt a férjem már átélte az anyukájánàl.

Apukám is azt mondta ne vegyem ezt a terhet a nyakamba, de tènyleg a szívem szakad meg érte. Nagyon szeretem/szerettem a nagyszüleimet.

Papámnak van még egy nővére, Szeged mellett él,megbeszéltük, hogy levisszük most nyàron. Ezer éve nem látta..

Szeretnèm, ha azért élmènyei is lennének a Papámnak, de nem tudom mit tehetnék érte, hogy ne érezze magàt magányosnak. Úgy érzem kevés, amit teszek érte. :(

A többi családtag bevonása nem

Opció, mindig a munkára és a fáradtságra fogják, hogy nem érnek rá. :/

Bocsànat, ha hosszú lett. :(