Milyen az amikor az ember ismeri a nagyapját?
Igaz én lány vagyok, de 18-19 éves koromig mind a négy nagyszülőm az életem része volt, amíg a nagyapám el nem ment.
Amit én tudok mondani a nagyapámról/papámról összeségében:
-megtanított biciklizni
-nyaranta a nagyszülőknél voltunk öcsémmel/unokatesókkal rengeteget, tanítgattak is bennünket kerti dolgokra (pl locsolás)
-régi történetek mesélése
-egyiknek nagy heppje az asztali etikett tanítása, átadása
-másik sokat játszott velünk, bolondozott
-próbáltak bevonni minket azokba, amiket szerettek (pl.vadászat, kertészet, állattartás, madarászat)
-régi szokásokat adtak át mindketten (pl. almát szétvágni és szétosztani karácsonykor)
Most hirtelen így tudnám jellemezni. Iszonyat hálás vagyok, hogy mind a négy nagyszülőm megélte a gimis ballagásomat. Tudom, sajnos a többség nincs így vele, de rá egy másfél hónapra kb ez megváltozott, szerencsére azóta is élnek még 3-an a nagyszüleim közül..
#5
6-os jól leírta.
#7
"jó az, hogy van még egy férfi hang a családban, valaki akivel meg lehet beszélni sok dolgot (amit pl egy mamával, vagy nővel általában kevésbé lehet)"
Pont ilyesmire gondoltam. Gyerekként átmentem pár nagyon sz.r dolgon lelkileg (pl. a szüleim ronda válása, amiben nyilvánvalóvá vált hogy rájuk nem nézhetek fel mindenben) és jó lett volna a mindennapokban egy racionális hang amely felette áll az éveken át tartó kicsinyes csatározásokon, az akaratos és forrófejű női rokonok mellett (ők is kellenek néha, de hát mégis).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!