Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » Mit tegyek, hogy ne féljek,...

Mit tegyek, hogy ne féljek, ha a nagymamám meghal egy nap?

Figyelt kérdés

Sziasztok.

Nagymamámmal nagyon jó kapcsolatom van. Baba korom óta velem van. 83 éves. Manapság kezdjük látni, hogy eléggé rozoga lett. Mankóval tud már csak menni, hosszabb utakra képtelen, hasmenése is van emiatt mindig pelenkát hord ha megy valahova, össze vissza beszél, nem emlékszik mit hova tett ami épp a kezében volt. 10 évvel ezelőtt még sokkal jobb bőrben volt. Nagyon félek, hogy egy nap már nem lesz és én azt nem fogom tudni feldolgozni. Nagyon közel áll hozzám. Anyám szerencsére még jól bírja magát, ő még 53. Egy nap sajnos be fog következni, hogy csak 2-en leszünk itthon anyámmal amire sosem vagyok felkészülve. Nem mindig aggódok ezen, csak esténként néha és akkor szörnyen rossz az érzés. Mi lesz ha egy nap nem ébred fel vagy összeesik valahol? Nem leszek erre felkészülve. Mindig próbálom úgy élni a napjaimat, hogy sok időt töltsek vele. De reggelente elmegy sétálni és mindig általában időre érkezik és ha kicsit később vagy nagyon későn érkezik akkor indulnak be nálam a halál gondolatok. Miért nem jön már? Csak nem esett össze? Mit csináljak, hogy ne féljek ennyire? 22 vagyok.



2020. okt. 7. 06:38
1 2 3
 1/29 anonim ***** válasza:
100%
El kell kezdened megemészteni, hogy az élet része a vérünk temetése. Sőt, sanszos, hogy a szülőket is neked kell majd temetni - elvileg. Megnyugtatni nem fogunk tudni, az élet kemény, nem fogom írni, hogy semmi baj nem lesz... mert lesz. Addig szeress mindenkit, amíg élnek, mást nem tehetsz.
2020. okt. 7. 06:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/29 anonim ***** válasza:
100%

Szia . Sajnálom ... és megértelek, ugyanígy éreztem anno mamámmal kapcsolatban . Voltak időszakok mikor kevesebbet , volt mikor többet kúszott az agyamba a gondolat ... mi lesz , ha nem lesz velünk , ha neki menni kell ....

Őszintén megmondom erre a mai napig nem tudom mi a helyes megoldás , csakis az ha megpróbálod nem előre vetíteni a dolgokat , el kell hessegetni a gondolatot ( még akkor is , ha tudjuk higy bizony ez be fog következni .. mert ez az élet rendje 🤷‍♀️🥺). Hozzam is eljött egyszer a hír ... hogy Mama elment , elaludt ..Azóta is heti, van mikor napi szinten eszembe jut .. most már nem fáj úgy , és jó emlékezni rá ☺️.... de még jobb megélni VELE minden napot , annak örülj (!)😃 ... és próbáld elűzni a negatív dolgokat mert nincsenek jó hatással .

2020. okt. 7. 06:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/29 anonim ***** válasza:
94%
Csak azt teheted, hogy elfogadod: Meg fog halni. És éppen ezért a lehető legtöbb időt töltitek együtt, úgy hogy jól érzitek magatokat együtt.
2020. okt. 7. 07:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/29 anonim ***** válasza:
100%
Én 24 voltam mikor meghalt nagyapám..borzalmas volt elveszíteni..16 éve történt,még mindig nagyon hiányzik,nem fáj már annyira mint az első néhány évben,de elveszteni valakit akivel erős a kötelék,mindig nagyon fáj..Főleg hogy mellette nőttem fel,napi szinten jártam hozzá,együtt mentünk horgászni,együtt zenéltünk,együtt barkácsoltunk..rengeteg mindenre megtanított,felkészített az életre..a hiány fájdalma egy idő után enyhül,de sosem múlik el..
2020. okt. 7. 07:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/29 anonim válasza:
100%

Szia! Én ugyanígy voltam, mint te. Nekem nem csak a nagyszüleim, de még KETTŐ dédimamám is élt. 4 éves voltam, mikor az egyik meghalt, azt még nem fogtam föl annyira, nem is emlékszem rá nagyon. Viszont a másik dédmamám halálakor 18 éves voltam. Egészen addig nem találkoztam a halállal, nem tudtam milyen elveszíteni egy szerettemet, mert olyan szerencsés voltam, hogy mindenkim élt. Épp ezért, én is nagyon féltem, hogy milyen lesz, ha valaki meghal. Hogy fogok élni nélküle? Sokszor sírtam ha erre gondoltam, közben még ők éltek és virultak. Aztán megtörtént, meghalt a dédimamám, két évre rá a papám. Sírtam, meggyászoltam őket, gondolatban elbúcsúztam tőlük, és az élet ment tovább. Ma is eszembe jutnak, persze hogy ne jutnának, de ez az élet rendje. Nem tudok nagyon okosat mondani, csak leírtam, hátha az én történetem segít valahogy.

L/24

2020. okt. 7. 07:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/29 anonim ***** válasza:
100%
El kell fogadnod, hogy ez be fog következni. Mindenki eltávozik idővel, és az a természetes, ha az unoka temeti el a nagymamát, nem pedig fordítva. Csak annyit tudsz tenni, hogy amíg él, kimutatod a szeretetedet felé, támogatod, amiben tudod, így ha eljön az idő, fájó szívvel, de nyugodt lelkiismerettel tudsz tőle elbúcsúzni.
2020. okt. 7. 08:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/29 anonim ***** válasza:
31%
22 évesen már fel kell tudnod dolgozni a halált tényét.
2020. okt. 7. 08:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/29 A kérdező kommentje:
A feldolgozás nem korhoz van kötve...
2020. okt. 7. 08:21
 9/29 anonim ***** válasza:
53%
Azért a kor is számít.
2020. okt. 7. 08:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/29 anonim ***** válasza:
95%
Egyszerűen el kell fogadni, hogy az emberi élet véges. Mindneki meghal egyszer. Te is. A nagymamád szép kort megélt, inkább légy hálás, hogy ennyi év kijutott neki. Van akinek nincs ilyen szerencséje.
2020. okt. 7. 08:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!