Miért nem vagyok szomorú? Rossz ember lennék?

Az a helyzet, hogy ezen a héten elhunyt a papám.(Most azt nem részletezném, hogy miben halt meg). Lényeg az, hogy én természetesen szerettem és mindenki más is, aki ismerte, mivel egy nagyon jó és segítőkész ember volt. A családban mindenki nagyon szomorú mióta elhunyt a papám, főleg a mamám és az anyukám.

Csak én vagyok az egyetlen aki nem érez olyan mennyiségű szomorúságot(Szinte semennyire nem vagyok szomorú). Ugyanúgy végzem a napi teendőimet (órákon figyelek , edzek, tanulok, videókat nézek, stb.). Ha látok valami vicceset röhögök rajta, ha írnak a haverok ugyanúgy beszélgetek velük.

Próbálok empátiát mutatni a család felé, de mégis úgy érzem, hogy azt hiszik önző, érzéktelen vagyok (Nem mondják, csak úgy gondolom, hogy ezt hiszik rólam.) Ha valami más téma jön fel, akkor azt próbálom kicsit feldobni(De ha papa a téma, akkor nem igazán merek megszólalni) Amikor meglátom, hogy anya elmosolyodik valamin, akkor én is nagyon boldog leszek, mert tudom, hogy egy kicsit jobb a kedve.

Az is fura, hogy például edzés közben eszembe jut a halála, hirtelen megriadok, hogy nekem meghalt a papám, de utána megnyugszok és végzem tovább a dolgomat.

Összegezve, tudom, hogy ez egy nehéz időszak a családra nézve, főleg most az ünnepek közeledtével.

Azt szeretném megtudni, hogy velem van e a baj, én vagyok rossz ember?

Köszönöm, hogy elolvastad!

16F